1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

SZÉCHENYI VALLÁSOSSÁGA,

249

harmóniában látom, amily minden időben volt és mindig maradni fog.“1)

S Prohászka szavát az eredeti, egyéni, meleg kapcsolódásról, mely több mint absztrakt filozófiai meggyőződés, Széchenyi életének minden fontos perce igazolja. Meleg, életerős bizalmát Istenben szépen megvilágítja például következő kis párbeszéde Kossuthtal :

Kossuth: Csak csoda segíthet, csoda pedig nincs, tehát tönkremegyünk.

Széchenyi : De Isten segíthet, Isten pedig van, tehát a menekvés lehetséges.* 2)

Hogy milyen állandó volt ez a bizalom Széchenyi lelkében, arra még sok példát lehetne felhozni. így mikor az 1839.-es országgyűlésről beszél : „Valamint Páris falai közt, úgy Pozsonyban is minden csepp véremben sejtém, . . . hogy láthatatlan hatalmak vezetnek s hogy mi köztünk a legnagyobb nem sokkal több, mint engedelmes eszköz magas kézben. Sok, — tudom — kacag, vagy szánakozásra gerjed ily fellengős állításnál, mert sok csak azt fogja meg, mit kezével érinthet.“3)

Talán legmegindítóbb ilyenféle kijelentése a Kelet Népében Van, ahol fenséges történetfilozófiai gondolatmenetet fejez be e szavakkal: „Nem süllyedtünk volna már régóta el, mi felette ügyetlen hajósok, ha földinél erősebb kéz meg nem ragadja bárkánk kormányrúdját ... ha valami láthatatlan hatalom nem ment meg a hajótöréstől minduntalan ?“

S hogy ez a bizalom mennyire mélyen gyökerezett benne, azt bizonyítja, hogy még Döblingben, részleges gyógyulása napjaiban is tud hivatkozni rá, mélységes és megdöbbentő alázatossággal. Mikor egy írása célját magyarázza, elmondja, hogy a gyönyörű Margitsziget úgy keletkezett, hogy egy eb hullája megakadt a Duna egy sekélyebb helyén s erre lassan feltorlódott a homok, kavics, üledék. Ily csekély, gyakran megvetésre- méltó eszközöket is felhasznál az isteni Gondviselés szent cél*) Napló, 1819. máj. 9.

2) Napló. 1848. aug. 12.

3) Id. Kemény, id. mű, 298. s.. I.k