1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
230 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. A múlt inasának meg volt adva a lehetőség — írják az egyik agitációs füzetükben,1) hogy mesterré váljék. A jelen ifjúmunkása elől el van zárva az érvényesülésnek ez az útja: rájuk az örökös bérmunkássors mered. A mai társadalom berendezkedése a munkások gyermekeit megfosztotta az ifjúság derűjétől. „A mosolygós, rózsalánccal körülvont ifjúság helyett neked a töviskoszorús gyötrelem jutott osztályrészül ez élet tavaszán.“ Add ide hát a kezedet — mondja tovább a röp- iiat — induljunk el a megismerés útján. Láthatod, mennyi é összekapcsolódik a te sorsod a felnőtt munkás sorsával ! Lépj tehát a mi táborunkba, hogy együttesen haladjunk „a milliók testvéri közösségét, az örök békét és a munka felszabadítását megteremtő szociálizmus felé.“i) 2) Sajna, meg kell állapítanunk, hogy sok körülmény az ő malmukra hajtja a vizet. Legfőképen pedig az a baj, hogy a keresztény társadalom elkésett a munkásifjúság nevelésével, mert a műhelyekben, gyárakban és a szociáldemokrata szervezetekben mindenféle más történik, csak keresztény irányú nevelő munka nem. Hogy jobban közelebb férkőzhessünk ehhez a kérdéshez, kisérjünk végig egy fiatal inast tanuló évein. Ismerjük meg a talajt, a környezetet és magát a beteget is, így talán könnyebben megállapíthatjuk a diagnózist. Miután jól-rosszúl elvégzi a négy elemit és az ismétlő iskolát, bekerül a gyárba, műhelybe vagy üzletbe. Az még csak jó, ha szótlan, közömbös legények, kiszolgáló segédek közé kerül, de akárhányszor akad a segédek között egy „bizalmi,“ aki a gyenge hitű inast a többiekkel karöltve gúnnyal, hatalmaskodó, nyers csipkedéssel üldözi. Gyakran akaratlanul is szemtanúja a segédek feslett életének, akiket egyáltalán nem feszélyez az a tudat, hogy egy 13—14 éves gyermek látja és hallja őket. Ha színtiszta szívet is vitt az inas abba a házba, hamarosan feltámadnak benne a sötét szenvedélyek. Gyakran a vallásos élet minden szikráját kioltják lelkében. Beleszuggei) Szakasits Antal : A munkésifjúság sorsa és élethivatása. Budapest, 1924. Agitációs iratok 37. szám. s) Szakasits Antal : A munkésifjúság útja. Bp. 1828. Agitációs iratok 39. szám 16. o.
