1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

A TANONCOK ÉS A TÁRSADALOM.

231

rálják az utálatot, a bizalmatlanságot az egyház vezetői ellen. Ami a pap kezéből, vagy szájából jő : az csalás, az hazugság.1)

Ha „kiugratják“ is „a nyulat a bokorból“ és a segédek kész „iíjúmunkást“ gyúrnak is belőle, a kis inasnak mégis valóságos megváltás az, ha magával egykorúakkal kerül össze. Alkalom erre az esti tanítási időben és a munkaszünet napjaiban adódik. Bármennyire jól esik látni, különösen vidéki városokban, azokat az ugrándozó, gyermekségük legalább akkor, néhány percig, vagy óráig kiélő tanoncokat, ha nem is neheztelünk meg rájuk, amiért futás közben olykor hozzánk ütődnek, de nagyon sokszor ezeknek a városvégi, népligeti találkozásoknak eredménye aztán a rossz útra térés, egymás bűnrevezetése.

Talán a környezet, az utca, a barátok káros hatása, mind . . . mind . . . leperegne erről az átmeneti korát élő, fiatal tanoncról, ha a nap fáradalmai után egy meleg fészek várna rá. Ha kormos kis fejét egy szerető édesanya ölébe hajthatná, hogy együtt álmodozzanak arról az időről, amikor ő már kész mester lesz és öreg szüleinek válláról leveheti a gondot. De vájjon hányán élnek ebben a boldog helyzetben ? A legtöbb a bensőséges családi életen kívül nélkülözi azt az erkölcsi erőt, mely a család tagjait összekapcsolja és számára szeretetet, békét, nyugalmat biztosíthat. A szülői házban is gyakran csak az a fontos, hogy amíg tanonc lesz, valahol keressen pénzt és estére hazakerüljön. A többi: imádság, templom, csak amolyan elmosódott élményei a léleknek és talán nagyobb ünnepeken lépnek fel követelő erővel.

Vannak helyek, ahol a tanonc házicseléd számba megy. Nevelés helyett targoncahúzás, gyermekdajkálás, mosogatás, súrolás a sorsa. Az esti oktatás után vissza kell mennie a műhelybe, hogy a munkát sok helyütt féléjszakákon át folytassa. Ha pedig az inasok pihenni térnek, benn a műhely poros levegőjében, piszkos zsákdarabokon töltik az éjszakát. így másnapra nem pihenhetik ki magukat és a testileg kimerült gyermek, kimerült szellemet visz az iskolába és a tanítónak nem egyszer kell tapasztalnia, hogy egyik-másik elalszik tanítás közben. A falusi kismesternél ezenkívül, a mezőgazdasági munkálatokí) Dr, Valkony Ferenc : Kath. Nevelés. 1930. 6. sz. 207. o.