1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

A TANONCOK ÉS A TÁRSADALOM.

229

A tanoncok és a társadalom.*)

Irta: Mag Béla.

Az előbbiekben alkalmunk nyílott arra, hogy a céhek életétől kezdve megismerjük a tanoncügy történeti kifejlődését napjainkig és, hogy a legújabb törvény figyelembevételével betekintsünk a tanonc jogi helyzetébe. Természetesen ott a paragrafusok rövid, áttekinthető csoportosítása lekötötte minden figyelmünket és nem szólhattunk a jelenlegi állapotokról. Csak most, miután ezt elvégeztük, juthat valami a szívnek is.

Mindenek előtt legyünk tudatában annak, hogy nem valami rózsás a helyzet. Hiába van ugyanis a legszociálisabban intézkedő törvény, ha a gyakorlati élet jogellenesen alkalmazza és sokszor a korai romlásba taszítja a gyermeket.

Hogy mi mennyire komolyan vesszük a tanoncügyet és az előbbi kijelentésünkkel nem a lázongás tűzét akarjuk Szítani, bizonyságul a következőkben a legnagyobb tapintattal és megértéssel közeledünk ehhez a kérdéshez : a tanonc és társadalom viszonyához.

Kiinduló pontunk a tanoncügy komolyságának megfontolása.

Magyarországon jelenleg közel 100.000 tanonc van. Hogy ez a százezer munkásifjú milyen táborhoz tartozik, az sem vallási, sem pedig nemzeti szempontból nem lehet közömbös. A tanoncidő átlagos számítása mellett mondhatjuk, hogy minden évben 21.000 tanonc szabadul fel és kapcsolódik bele ténylegesen a társadalmi életbe. Ezekért az új tagokért mindig nagy küzdelem folyik. A szociáldemokrata szakszervezetek nem riadnak vissza semmiféle anyagi és erkölcsi áldozattól, csakhogy a munkás nemzedéket szervezeteiknek és az ő világnézetüknek megszerezzék. Nagyon jól tudják, hogy az „ifjúmunkás‘‘-ért kiadott pénz később kamatosán megtérül, mert ez a szervezet az a forrás, ahonnét a tagutánpótlást és az új erőt meríthetik.

*) Részlet a szerző „A tanoncügy Magyarországon“ c. dolgozatából.