1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
A MAGYAR EGYHÁZ1R0DALMI ISKOLA TÖRTÉNETE 1909-1930. 23 pasztáit elöljárók hozzászólásai még világosabbá tették a tagok előtt, hogy a kérdés alapos ismerete nélkül jóformán még az újjukat sem tudják megmozdítani a lelkipásztorkodásban. A másik tényező, mely a tagok figyelmét a szociális kérdés felé irányította, a fenyegető veszély az ellenfél, az Egyház ellenségei részéről. Nem volt ismeretlen a tagok előtt és az 1918/19-es évek igazolták, hogy az ellenség minden eszközt megragad, amivel csak a katholikus Egyház ártalmára lehet. Az éhező, nyomorgó, elégedetlen emberben könnyű azt a gondolatot felkelteni, hogy nincs Isten, mert ha volna, úgy nem engedné meg, hogy míg egyesek dúslakodnak a földi javakban, addig mások csak éppen napról-napra tengessék életüket. S ha nincs Isten, minek az Egyház, minek a pap? Ellenségeink ki is használták ezt a fegyvert s a helyett, hogy orvosságot nyújtottak volna a baj megoldására, még szították az elégedetlenséget s bizony nagy tömegeket szakítottak le az Egyház testéről. Tehát a meglévők megtartása és az elveszett bárányok visszaszerzése a két motívum, mely közrejátszott, hogy a M. E. I. felkarolta a szociális kérdést. Mindjárt a szakosztályok felállításakor külön szakosztályt, a szociális szakosztályt állítja fel, melynek keretén belül alkalmat nyújt a tagoknak ilyenirányú dolgozatok készítésére. Kezdetben még nem nagy az érdeklődés iránta, de ez a szakosztály az egyetlen, melynek dolgozatai sohasem csökkentek, sőt évről-évre növekedtek s ma már ott tartunk, hogy a dolgozatok jó része szociális tárgyú, a többi szakosztályok rovására. S ha tekintetbe vesszük azt is, hogy mit hallgattak és hallgatnak legszívesebben a tagok, a jegyzőkönyv lapjai szerint bizony eziránt mutatkozik a legnagyobb érdeklődés ! A szociális és szépirodalmi dolgozatoknak ezt a nagyobb arányú térfoglalását főképpen a patrologus szakosztály érezte meg. Eleinte még találkozunk az 1910-12-es években ilyenirányú munkássággal is, de a későbbi jegyzőkönyvek csak elvétve említenek ilyen munkát. Az érdeklődésnek ez az alábbhagyása érleli meg azt a gondolatot, hogy a patrologus szakosztályt, mint ilyent, megszüntessék és hozzá csatolják a történeti szak
