1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
22 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. Klinger-féle alapítvány1) tartja fenn az érdeklődést a szónoklattan iránt. A szépirodalom fellendülése tereli ismét a figyelmet erre a kérdésre. Hosszas vajúdás után végre 1916-17-ben megalakítják a szónoklat-szépirodalmi szakosztályt, mely hivatva van mind a szónoklat, mind a szépirodalom körébe vágó dolgozatok felkarolására. A háborús évek hozták tehát felszínre és vetették meg az alapját a szónoklat-szépirodalmi szakosztálynak. De a háború más kérdéseket is felvetett. Kérdéseket, életbevágó problémákat. Századunk nagy problémája, a szociális kérdés, mind jobban és jobban bevonul az iskola életébe. Még a háború talán másfelé terelte az emberek figyelmét, de a nagy összeomlás után egész világosan áll az iskola előtt a nagy kérdés, mellyel foglalkozni kell. S az iskola szinte céljának tűzi ki azt, amit Hohman Antal mondott el titkári beszámolójában : „a gyakorlati lelkipásztorkodás érdekes problémáinak boncolgatásával egyrészt és szereplési alkalom nyújtásával másrészt útmutatást adni minden tagnak arra, hogy az egyetemen és a szemináriumban szerzett szellemi és lelki kincseket miként kell szóval és írásban aprópénzre váltva a gyakorlati lelkipásztori működésben kamatoztatni.“2) Lelkipásztorok után kiált a nép, lelki- pásztorokat kíván a még megmaradt munkásság. Az iskola meghallotta a hívó szót s mind gyakrabban és gyakrabban hangzanak el felolvasások, melyek a pásztó ráció körébe vágnak. Mivel a pap feladata elsősorban az, hogy hirdesse az evangéliumot a szegényeknek éppen úgy, mint a gazdagoknak, sőt azoknak még jobban, mert inkább rászorulnak, természetszerűleg foglalkoznia kell magának a népnek a helyzetével, nyomorával, bajával is. Mert ki nyújtson neki vigaszt, ki törölje le a könnyeket, mely keserűvé teszi a mindennapi kenyeret, ki fogja le az ökölbe szorult kezet, ha nem a katho- likus pap ? S hogyan teheti meg mindezt, ha nem ismeri a helyzetet? Ezeknek a gondolatoknak mély átérzése az egyik tényező, mely arra késztette a M. E. I. tagjait, hogy intenzíven foglalkozzanak a szociális kérdéssel. Mert világos az s a tá') Pap 230. 7 ' 2) Tiíkéri jel. 1928.
