1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

PROHASZKA OTTOKÁR SZOCIÁLIS ESZMEI,

209

ságtalanságokat kényszerült nyelni a hatalmasoktól, s hogy nem talált kabátos embert, ki nem nézett magára úgy, mint egy kutyára, s aki kezét nyújtotta volna magának jeléül annak, hogy becsüli és szereti magát. Ne sorozzon engem abba a keményszívű sorba ! Ne gondolja, hogy mert nekem is kabátom van, elvesztettem a kabát alól a szívemet a szenvedők iránt ! Sőt amennyiben rajtam áll, segítek minden ügyefogyott emberen s én csapok fel mindenütt védőjükül ; egyesítem, csoportosítom őket, hogy ne legyenek, mint a bomlott kéve, hanem egyesülve könnyebben viseljék a terheket és tereljék el a mostoha idők csapásait, míg végre sikerül nekik magukra deríteni az igazságot, mely azt kívánja, hogy valamint a napfény az égen egyenlőkép szórja sugarait szegénynek, gazdagnak ; úgy a föld is adjon kenyeret egyaránt birtokosnak és proletárnak l“1)

Ezt megértik — teszi hozzá — és mindjárt más szemmel néznek reánk. Ez a ma nyomorultjainak nyelve ; ezen beszélnek, ezen értenek. Eddig nem ezen a nyelven szóltunk hozzájuk, nem is értették. „Buzdítottuk az embereket, de nem állítottuk őket az emberi érvényesülés és haladnitudás talajára. Dolgoztunk, lelkesítettünk, de nem vettük észre vagy legalább nem méltányoltuk a nagy százados sikertelenség okait, melyek a környezet mostohaságában s a gazdasági s kulturális világ alacsonyságában rejlettek. így olyan magvetők voltunk, kik sok magot tövis és bojtorján közé dobnak !“1 2) Nem fogtuk hát meg jól az idealizmus problémáját, nem kezeltük helyesen. Hirdettünk magasabb életet, boldogságot, de a nyomor lakói ezt meg nem értették. — Szóljunk hát a nyelvén, karoljuk fel ügyeit, nyúljunk anyagi érdekeibe. Ezt megértik ! S ezen a nyelven beszélhetünk neki a lélek neveléséről is. — A való élet járása erre jó — Prohászka szerint. Megtanít a kor nyelvén beszélni, alkalmas talajt nyújt a lélekmentésnek s végül a nagy űrt, melyet a szociáldemokrata rágalom teremt meg s tart fenn, saját szociális érzületünk közvetlen megmutatásával lassan betömhetjük.

Azonban itt azt is látjuk, hogy ezt abszolút lelkiélet, s

1) XI. k. 47-48 o.

2) XI. k. 255. o.

14