1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
210 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. lehetőleg tökéletes jellem nélkül el nem érhetjük. Hisz minden gondolata az életjárásnak nagy lélektől kell áthatva lennie ! Ezt a két gondolatot szorosan kapcsolja Prohászka össze s az ő lélekmentő szociális programmjának két pontja ez : „először mindig benne akarunk élni a reális életben. Akarunk s törekszünk valamiképen belehelyezkedni azok leikébe, kiken segíteni akarunk, mert míg az ember csak a saját társadalmi osztályának a rétegében leledzik, s míg gondolatait és érzéseit csak annak a helyzetnek az érdekei inspirálják, addig nincs hivatása, hogy másokat, kik elhajlanak s kiknek egészen más érdekeik vannak, meghódítson. Hiszen addig, míg nem közöttünk, ott túl áll s abban áll, ami elválaszt s nem azon, ami egyesít. Tehát folytonos közvetlen érzést s indulatot közlő érintkezés s nem elzárkózás ! A másik pedig az lesz, hogy jóllehet köztük állunk s velük érintkezünk, sok más tekintetben fölöttük állunk s előttük járunk s így akarjuk őket magunkhoz emelni s előbbrevinni.“ ') Itt van tehát a szociális munkának két alapgondolata, melyen s csak melyen felépülhet a sikeres társadalmi kiegyenlítés. Ne járjunk a végleteken ! Ne az elvonatkozásban ; ne egyedül nyomor ápolásában ! Az egyik a nyomor előtt ismeretlen, a másik nem elégíti ki. Egyesítsük a kettőt ! * * * Az eddigi gondolatsor még csak alapvető. Lelkiségen és a való életen kell felépülnie a szociális munkának. Egyik lelki kultúrát ad, a másik kulturtörekvést tetszetős színbe öltözteti. A fő mindig a lelki kultúra, az öntudatra ébresztés a körülmények javítása által. Másrészt az életközösségnek gondolatát kell kicsiholni az emberekből. A jobb élet, a boldogabb jövő nemcsak egynek, de mindenkinek célja. A közös célnak pedig össze kell hozni az embereket. A közös cél öntudatát az emberekben a szociálapostol az egyéni ráhatással ébreszti fel ; de a közös cél elmélyülését a társulás hozza. A XX. század jellegét társadalmi téren az egyesülés adja meg. Égyre-másra tömörítik az eszmék saját egyletükben az embereket Prohászka ebbe is nagyon belekapaszkodik, ») I. k. 291 o.
