1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
206 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. először levest, azután törvényeket.“1) Ez érdekes meglátása Pro- hászkának, mely szintén csak az evangélium szellemében való jártasságból magyarázható. Az a szegénység, melyet a jómódú családokból származó széntek élnek, az evangélium szegénysége, Krisztus tanácsa, de a „modern szegénység, bűn és igazságtalanság, jogtalanság s nem az Isten akarata !* 2) Majd tovább folytatja : „szegénység, mely az emberiség nagyobb- részét szétzülleszti és az erkölcsi tönk örvényébe kergeti ; szegénység, mely az embereket elállatiasítja, minden nemes érzésre képtelenné teszi ; szegénység, mely nem a haladást, hanem a hanyatlást, a bűnt és elkorcsosodást szolgálja : nem Krisztus szegénysége, nem a haladás útja, nem a tökéletesség eszköze“3), hanem, mint alább mondja : „Krisztus szegénysége nem bűnből való ; Krisztus szegénysége a legerkölcsösebb, mert szeretetből, szabad elhatározásból való : ez a krisztusi szegénység !“4) A kényszerített nyomorban Prohászka — mint láttuk — állatiságot, ethikátlanságot lát, mely még a testnek él, magasabb eszmékért nem lelkesül. De viszont ott ég az ember lelkében az evangéliumi parancs: „Ite. . . . !“ Kell hát vinni a kultúra tüzét : a kereszténységet, de az élet valósága érezzék meg rajta, a modern lelkivilág ismeret alapján adjuk be az embereknek a kultúrát. Vagyis : „Mig az útszélen fekszik kiuzso- rázva s testben és lélekben leromolva, addig ne beszéljünk sokat önnevelésről s önnemesbítésről, hanem emeljük ki az árokból, teremtsük meg számára a méltó emberi élet feltételeit: Csináljunk belőle először embert, hogy azután csinálhassunk szentet is, ki hivatva van Isten dicsőségére is!“5) Vagy mint más helyen mondja : „Aki idealizmust akar s nagy hitet s tiszta erkölcsöket, az segítse az embert először tisztességes élethez. Vegye őt le a mindennapi gondok és gyötrelmek kinpadjáról ; emelje őt ki legalább időnként a hajszából ; adjon neki naponként órákat, mikor a magáé és lelkéé i) XI. k. 312 o. V XXII. k. 19. o. 3) U. o. 4) U. o. 5) XI. k. 313. o.
