1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

204

JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV.

De csak a lélek teheti ! A lelket a katholicizmus, az Egyház neveli az evangélium szellemében. Az evangéliumos lélek kimozdul magából s az embereket keresi s azokon akar segíteni. Az Egyház szociális munkássága a szociális lelkek nevelésében áll. A tényleges segítés már a társadalom s az állam feladata. Nézzük tehát a társadalom munkáját a szociális életben Prohászka elgondolása szerint.

„Szociális tevékenységünkben mi küzdő embertársainkat akarjuk kezelni ; rajtuk akarunk segíteni ; akarjuk tőlünk telhe- tőleg az ellentéteket elsimítani, a nagy gazdasági és társadalmi igazságtalanságokat csökkenteni ; de ehhez mindenekelőtt az kell, hogy mi ne csak újságokból és könyvekből ismerjük őket, t. i. a nyomorgókat és bajaikat, hanem hogy ismerjük azokat tapasztalásból is.“1) Kell a lelkűiét, mely kimozdít, kell élet, mely vonz. Ez indít el minket a működésre, de az irányt, hol, merre kell a működésnek megindulnia, azt a való élet ismerete, a jelen kor lelkének tisztán-látása mutatja meg. Ez a pont, melyet Prohászka másodsorban hangoztat, mint a szociális működés fontos részét. És ha valaki, hát akkor ő tudta, mit jelent az a munkában. — Eleven kapcsolatban a világgal, az élettel! — Az írás, a könyv csak felbuzdít bennünket nagy gondolatokra, mert a könyv „csak a munkás kérdést ismerteti, de nem ismerteti meg velünk igazán a munkásérzetet, a munkásszenvedést, tehát a munkás életet !“1 2) — A betű holt, az élet elevensége tompulva lüktet mögötte. Általánosságban ad egy képet a szükségről, a nyomorról, jelöl talán segítő pontokat is, melyek lehetnek nagyszerűek, de itt, azon a helyen, ahol mi állunk, sikertelenség nélkül alkalmazni nem lehet. Környezetünk életét világosan kell látnunk, hogy a szükséget és az alkalmas segítő módokat megállapíthassuk és alkalmazhassuk. — A könyv erre nem tanít. „Hiába, életet csak életből kell és lehet megismerni ; azért a mi jelszavunk az lesz : közéjük menni, velük érintkezni, lehetőleg közöttük élni, felfogásukkal, szenvedéseikkel, örömeikkel közvetlen érintkezésben megismerkedni.“3)

A való életben való jártasság megtanít a kor nyelvére.

1) I. k. 289. o.

2) U. O.

3) U. O.