1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

PROHÁSZKA OTTOKÁR SZOCIÁLIS ESZMÉI.

203

minthogy visszhangra talált mindazoknál, „akik fáradoznak és terhelve vannak“ s enyhülést kerestek. A régi preszbiterek szatócsok, csizmadiák, szíjgyártók voltak ; könnyű volt az ilyen apostoloknak hallgatóikkal elhitetni, hogy az evangélium a munkások „jóhíre“. De ahol az apostolok urak, ahol bort isznak s vizet prédikálnak, ahol nincs kérges kezük, hanem sok glicerinszappant fogyasztanak és glacé keztyűben járnak, ahol elsőosztályon utaznak és szőnyeges, függönyös, csipkés szobájukba a szegényt be sem eresztik : ott bizony az evangélium is le van függönyözve nagyon s ne csodálkozzunk, hogy az emberek nem értik, hogy mi különbség van az egyháznak és a részvénytársaságoknak elvei között.“1) Ez oly erőteljes megnyilatkozása a szegénység, az egyszerűség fontosságának Prohászkánál, hogy ez kifejezi teljesen erre vonatkozó nézeteit. Magyarázni nem kell, mert Prohászka élete mutatja, hogy ő ezt szószerint vette.

Két nagy pontja van tehát Prohászka önnevelési prog- rammjának : szeretet s mély lelki élet. A szeretet kilendít és finomít, a lelkiségünk pedig súlyt, nyomatékot ad munkánknak. — Kell ez a lelkűiét, mert lélekkulturát végzünk, mert — mint maga mondja: — „ez a munka t. i. szociális munka, igénytelen munka ; oly igénytelen munka, mint amilyen maga a legközönségesebb élet. És ha a célját nézem, célja az élet célja ; oly igénytelen, mint az élet. Eszközei a szívnek, a jóságnak, az emberszeretetnek eszközei. Hatalma, szimbolikája a meleg, sugárzó szív, a jóságos arc, a kedves bájos biztató szó, egy meleg kézszorítás ; szimbolikája egy arcsímítás, mely sugározza a jóindulatot, akaratot, szeretetet. De jóllehet igénytelen munka, mégis hivatásos munka.“i) 2)

Ez az igazi kulturmunka. Ez gyógyítja az erős szenvedéssebeket, de simítja a lélek bűnredőit ; nevel, lendít, ragad, embereket egy magasztosabb öntudatra. Azt ad, ami ismeretlen ; lelket önt a lelketlenségbe ; életet az élettelenségbe, szeretetet a szeretetlenségbe ; öntudatot az öntudatlanságba ; emberséget az embertelenségbe. Ez a szociális munka! Ez kulturmunka!

i) XXII. k. 23. o.

*) XXII. 58. o.