1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
202 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. figyelmet. Ott a gyújtópontban rájuk leheljük szeretetünk hevét s rájuk árasztjuk testvéri szeretetünk sugárzatát : valahogy ostrom alá vesszük őket s meghódítjuk szíveiket Isten s a kegyelem számára!“1) Ez Prohászka tanítása a szeretetről. Ennek kell eltölteni a mai szociálapostol szívét, mert ez ad tartalmat a hirdetésnek és munkának. Prohászka tehát a szeretetet ösz- szekapcsolja a szociális érzékkel, mert „szociális érzés nélkül nem értjük meg a felebaráti szeretetet“ — mondja egy helyen. Szeretet kell elsősorban a szociális munkában, mert az mozdít ki és sarkal munkára, az igazi lelkikulturát végző tevékenységre. De a tevékenységnek színt, ragadó erőt beszédünknek önátélésünk ad, mely a szeretetnek egy kiágazása s ez a lelkiség ! A mi lélekmentő munkánk az, hogy minden embert az Isten gondolatainak befogadására elrendezzünk. De ha ez a készség nincs meg bennünk, hiányzik a munka varázsereje ; olyanok a tetteink, mint a himportól megfosztott tarka pillangók. Prohászka ugyanis azt mondja: „A bűnbesűlyedt s elzüllött emberek megmentésében minden azon fordul meg, hogy megérezzék, hogy van egy jó ember, aki igazán érdeklődik irántuk s jót akar nekik.“ Vagy még erősebben fejezi ki ezt a gondolatot a következőkben : „sajnáljuk őket, de ha igazán segíteni akarunk rajtuk, tegyük azt ne sok szóval s utasítással, hanem fejlesszük ki magunkban az isteni életet, hogy meglássák rajtunk azt, amit hiába s értelem nélkül oly sokszor hallottak tőlünk.“2) Kell a példa! Tehát a társadalom reformjának első pontja az önreformálás. „Először magunkat kell megreformálni tetteinkben, életünk folyásában szigorú következetességgel kell kifejezésre juttatni mindazon elveket, amikre a katolicizmus, a szülői ház, az egyház és az iskola tanított.“3) A szociális lelkűiét lélekkulturát végző irányának a sze- retetben s lelkiségben kell kimagaslania. Ehhez hasonlóképen kell a védencek testi javaira irányuló elveket is valósággá váltani. Vagyis ha egyszerűséget, szegénységet prédikálunk, legyünk magunk is azok. „Az evangélium — mondja — a szegénység és kereszt alakjában jelent meg a világon: mi természetesebb, *) u. o. 248. o. *> 1. k. 239. o. 8) XXII. k. 27. o.
