1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

194

JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV.

levegő jön a régi fülledtség helyett. így értjük meg a köv. naplójegyzetet: „Isten ments, ha megint az „urak“ jönnek, s ha nem lesz új világ! Isten ments! Törj össze minket, nem kell nekünk a rossz ! És segíts, hogy jók legyünk, szegényesen bár, de evangéliumosan Γ1) — Várt újulást a háborútól, várt a forradalom után is ; és nem magától a forradalomtól. Ezekben ő „missiót“ látott, s hirdette, hogy „a katasztrófák szélvészében az Isten lelke jár s tisztítja a miazmás levegőt.“* 2) Hirdette már a háború elején az összeomlás utáni megújhodást. így nézte ő a forradalmat is !

Ha szociáldemokraták függetleníteni akarnák magukat a forradalomtól (ami kevésbbé valószínű !), magára a szociáldemokráciára is megtalálják Prohászka nézetét. Bár azt írja : „A szocialista irányzat jól teszi, hogy e kettőt (dolgozó és szellemi életet) egyesíteni akarja : legyen a munkásembernek a többi tehetségek kiművelésére is ideje, csak vigyázni kell, hogy ebből ily elveket ne faragjanak : csak minél kevesebbet dolgozni !“3) Elismeri hát, hogy a szociáldemokrácia célkitűzése — de csak a célkitűzése — a kultúr-emberiségre jó s üdvös ; azt is, hogy a népfelemelés gondolatát testületileg s hivatásosan a szociáldemokrácia képviseli ; de objektív kritikája sem marad el. Ezt írja ugyanis : „Az (t. i. a szociáldemokrácia) sehol sem csillapít, hanem elvből lázit. Az nem a munka dicshimnuszait, hanem a munka leszólását zengi ; sehol sem hirdet békét, hanem mindenütt harcot és gyűlölködést szít. Sehol sem telíti a munkást a munka belső értéke iránt tisztelettel, hanem lépten-nyomon azt duruzsolja a fülébe, hogy megvetett rab, s arra biztatja, hogy ne tűrje ezt az állapotot, zúzzon s törje össze a világot. Ez igazán a rabszolgák világa, amilyen az volt kereszténység nélkül!“4) — Tehát a szociáldemokrácia mégsem keresi s akarja a kultúremberiséget ; érzéseiben, gondolatvilágában, — s hozzátehetjük munkarendszerében az évezredes rabszolgaság felelevenítése. A marxizmust, mely azt a szoc. demokráciát élteti, Prohászka nagy értekezésében cáfolja (inkább elméletileg). —

X. k. 186. o.

2) X. k. III. 237. o.

3) XXIII. k. 318. o.

“) XI. k. 248. o.