1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

PROH ÁSZKA OTTOKÁR SZOCIÁLIS ESZMÉI. 195 Ha tehát a végső konklúziót nézzük Prohászkánál a szociál­demokráciára vonatkozólag, ez az : „Különös, hogy ez a buta s lélektelen szisztéma van megbízva az isteni Gondviseléstől, hogy a népet lázítsa az elnyomó plutokrácia ellen.“1) Ebben benne van minden ! „Lázítani kell“ a mostani korhadt rend­szer ellen, de ne legyen ez új „buta“ berendezkedés megnyi­tója, hanem az emberi történelem s érzésvilág kultúrtársadal- mának kiépítése. A liberalizmus és szocialista irány bírálata után nézzük, hogyan gondolja Prohászka az Egyház viszonyát a kor prob­lémájához : a szociális kérdéshez. Mindjárt feliratnak tehetnénk Prohászka alapgondolatát. „A mai szociális mozgalom ideális rokonságban van az evangéliummal !“* 2) Mégpedig azért, mert több jót akar adni. — Ha tehát ennyire közel van a gondolat az intézményhez, meg kell ragadnia, bele kell állnia a mun­kába ! — A szociális munkát követeli az Egyháztól Prohászka — szokatlan evangéliumisággal s a próféták erős szellemében. Sürgeti az Egyház szociális megmozdulását, de nem a dog­matikus Egyházét, hanem a társadalom-alkotóét. Vagyis az Egyház képviselőinek munkásságát. — Azt írja ugyanis : „Az egyháztörténelem mutatja, hogy az áldás épúgy, mint a baj, .. a destrukció épúgy, mint a reformáció az egyház gyermekeiből és nem a tekintélyből indult ki. A tekintély az öreg ágyú ; az egyházban meg épen a legöregebb ágyú ; mikor az megszólal, akkor már a harc régen folyt s tán javarészben be is fejező­dött. A tekintély nem segíthet a szociális bajokon hatalmi jel­szavakkal : a tekintély nem reformálhat, ha az embereket előbb át nem járta a reformáció vágya, ha nem fogtak előbb erős karral a dologhoz, csak miután a kereszténység buzgalmi mun­kája nekiállt és megpúhította a szíveket az eszmék befogadá­sára : akkor ütött a tekintély órája s fellépését siker koronázta. Előbb nem ! S valamint a szociális bajokban a tekintélytől a kezdeményezést, de talán még az idejekor való benyúlást várni nem lehet : épenúgy nem lehet a tekintélyt tartózkodó állásából kiszorítani s az akcióra rászorítani. Tehát ne sírjunk, ne pa­') XXIV. k. 70. o. 2) V. k. 250. o. 13*

Next

/
Thumbnails
Contents