1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
168 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. hez szükséges 30 esztendeje volt meg, akkor is legalább 19 évesnek kellett lennie a jelzett időben. De Cuperus szerint itt tágabb értelemben kell venni a puer szót s jelenthet teológus ifjút is. Ezek pedig — kikhez ő is tartozott — nagyobbrészt 14. életévük betöltése után, esetleg jóval későbben kezdték meg a hittudományok tanulását. így azután Szent Mór is lehetett 19 éves létére is még mindig csak „puer scholasticus.“1) Hogy valóban nagyon fiatalon lett püspökké, következtethetjük onnét is, hogy még 1057-ben is birta e tisztséget.2) — Az események idejére vonatkozólag szépen összecseng a történelem legendájával. Ennek szerzője ugyanis azon a helyen, hol a csókokat adó herceget egyszerűen a „gyermek Imrének“ mondja, sejtetni látszik, hogy Szent Imre nem igen volt több 13—14 évesnél. Ugyancsak ezt mondják nekünk az ötödik pont bevezető sorai is, hol a szerző azt írja, hogy néhányat még el sem akar mondani azon erények közül, melyeket Szent Imre „éveinek számával“ „korban is növekedve“ szerzett s utána mindjárt el is mondja a szüzességi fogadalom tevését s az ezt követő házasságot. A házasság megkötése 1027 körül történt, ezt megelőzte a fogadalom, ha pedig ennek megtörténte és a Pannonhalmán lejátszódottak között „évek számáról“ lehet beszélni, megint csak az 1020 körüli időben kell megállapodnunk. Ha azonban így áll a helyzet, talány előttünk, hogy miért ezt a fiatal szerzetest tette meg szent királyunk püspökké, ki pedig mindig olyan nagy gondot fordított arra, hogy az egyházi méltóságokat csak arra való, komoly s a szükséges tapasztalatokban is jobban bővelkedő öregebbekel töltse be. E talánynak a megfejtését egyedül csak az előző fejezet adja kezünkbe. Lehetne ugyan itt arra gondolni, hogy Szent István király valami más rendkívüli úton jutott Szent Mór erényes életének ismeretére, de ha már egyszer meg kell engednünk a rendkívülit, nem tudom, miért ne engedhetnénk meg azt úgy, ahogy a legenda adja elénk. Az ötödik fejezetben foglaltakat úgy vezeti be azok írója, ») U. o. 2) U o.
