1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

SZENT IMRE HERCEG LEGENDÁJA ÉS A TÖRTÉNELEM.

161

körülményeiből annyit már most leszögezhetünk, hogy valamilyen mértékben a történelem is szóhoz jut benne. Ha viharvert volt is a hagyomány, mégis csak meg kellett hagynia az emberek lelkében egy vékony kis eret, melyen keresztül a szent életének egy-két kimagaslóbb eseménye a legenda írójához is átszivároghatott. Már pedig nincs okunk feltételezni, hogy hallgatott ezekről, ha tudott róluk.

De erre a megállapításra jutunk akkor is, ha ezen legendás elbeszélések keletkezésének idejét vesszük figyelembe.

Bár az akkori idők — mint láttuk — nagyon alkalmasok voltak legendák keletkezésére, de ha meggondoljuk a szent halála s a legenda keletkezése közötti idő aránylagos rövidségét, nem találjuk a történeti távlatot elég nagynak arra, hogy valaki minden alapot nélkülöző állításokkal léphessen a nyilvánosság elé.

E legendák nem a feljegyzésük korában születtek meg. Jóval előbb napvilágott kellett látniok, hisz leirójuk mint köztudomású dolgokra hivatkozott reájuk : „Kiváló csodái közül szintén elbeszélünk egyet . . . Ámbár ez is, meg egyéb csodái, minden leírás nélkül is annyira átmentek a köztudatba, hogy fiaink mindenesetre ismerni fogják és elbeszélendik unokáinknak“ — mondja maga a leiró.1) Már pedig ha ezek „any- nyira átmentek a köztudatba,“ ehhez idő is kellett és pedig tekintve az akkori híradásnak ólomszárnyait, jelentékenynek kellett lennie ennek az időnek. Ha meg előbbre kell helyeznünk a keletkezés idejét, úgy bátrabban mondhatjuk, hogy akkor még éltek olyan emberek is, kik legalább gyermekkorukban Szent Imrének kortársai voltak, látták az ő csodás életét és ezek most megakadályozhatták volna s bizonyára meg is akadályozták volna, hogy a szentről ilyen képtelennek látszó hírek terjedjenek el, hacsak — legalább is a lényegi mozzanatokban — azok igazak nem lettek volna.

Harmadik érvként álljon előttünk a legenda szerzőjének személye, ki csak nagyon komoly s mindenesetre éltesebb papi ember lehetett. Ilyennek mutatja ugyanis őt az egész Ie*) Itt is és a következőkben is a legendát Vargha Damjén dr. fordításában használtuk. Megjelent Tiz esztendő II. k. 148 és köv. lapok. (A Nemzeti Újság karácsonyi ajándék-könyve.)

11