1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
162 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. gendán. végigömlő komoly hangja, az anyagösszehordásban tanúsított tudományos eljárása, az összegyűjtött anyagnak hozzáértő kézzel való kezelése, a világnézeti kérdések terén való világos látása, a tiszta sőt magas erkölcsi iránya s főként a Szentirás helyesen alkalmazott szövegével sokszorosan át- és átszőtt előadása. Egy ilyen ember pedig tud kritikát gyakorolni forrásai fölött s meg tudja válogatni, mik azok, amiket a kortársak ellenmondása nélkül elfogadhat.1) Hogy valóban gyakorolt is kritikát forrásai fölött s válogatott az eseményekben, abból is következtethetjük, hogy maga is megemlékezik a sok csodáról, melyek Szent Imre életében történtek, közülük mégis csak néhányat ad elő. „Evei számával — írja ő maga — gyarapodtak dicső és kiváló erényei is. Ezeket egyenként nincs módunkban elszámlálni, egy-kettőt azonban, melyről biztos tudomásunk van, hogy feledésbe ne menjen, híven elbeszélünk.“ l) Az Isten ezen Szent Imre életétől ihlett szolgájának nevét — sajnos — az ismeretlenség fedi. Nem hiú dicsőség vezette a tollát, nem akart hát nyilvánosságra lépni : szemérmesen elfödte arcát kámzsájával s szerényen meghúzódott a szavak mögött, melynek melegsége csak sejteti, hogy kit takarnak. Egyesek úgy vélik, hogy sikerült ezt a névtelennek hitt papot fellelniük valami Falco nevű olasz származású szerzetes személyében. A Szent Ozséb látomásáról szóló fejezetet ugyanis úgy vezeti be azok írója, hogy az elmon- dandókat akkor hallotta egy caesarei kanonoktól, ki ezt Ozséb (?) irataiban olvasta, (Ozséb 600 évvel korábban élt, tehát mindenesetre a név téves!) mikor Álmos herceggel Konstantinápolyban járt. Már pedig erről a Falcoról tudjuk, hogy Álmossal együtt mint Íródeák megfordult a császárvárosban. „Ez a körülmény — írja róla Tormay Cecilia is — valamint az ő olasz neve megerősíti azt a feltevést, hogy szt. Imre latin lelkiséggel megírt legendájának , Falco vendég" volt a szerzője." (Legendárium. Bp. 1930 Jegyzetek 157. o.) Bár ezt mi is valljuk, hogy legalább is papi ember munkája e kis legendás történet, — az esetleges kronológiai nehézséget nem is véve figyelembe, — az általunk tárgyalandó rész szerzője — úgy gondoljuk — mégsem ez a Falco. Jeles történészünk. Karácson Imre után ugyanis kimondjuk, hogy e kis mű nem kerekded egész, hanem két részt kell benne megkülönböztetnünk. Az első Kálmán király idejéből való, míg a két befejező fejezet (Ozséb látomása ; Konrád vezeklése és a szentté avatás) II. István vagy II. (vak) Béla idejében íródott és toldotta valaki az előzőkhöz. (Szent Imre herceg. Bp. 1899. Jegyzetek 146. o.) Ha van része Falconak a legendában, úgy csak e két fejezet összeállítója lehet, hisz ő maga is csak ennyit mond. De meg ha — az említettek ismeretében — szigorúbb vizsgálat alá vesszük e helyet, innét sem olvashatunk ki többet. A második fél külön szerző műve, a má- sodszerző a hetedik fejezet elején (minthi csak a személyét meghatározó körülmények elmondásával akarná bevezetni művét 1) nevezi meg magát, mint olyat, ki Álmos kíséretében Konstantinápolyba is ellátogatott, tehát tulajdonkép csak ez s az ezt követő részek mondhatók az ő hozzátoldásának.