1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
160 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. szakadékokat egyre jobban kezdte kitölteni a maga termékével s a saját ízlésének megfelelően. A szenttéavatáskor végbement csodák pedig még jobban elmélyítették a herceg finom és szűzies lénye körül született vallásos tiszteletet. Ezekből a széltében- hosszában elterjedt szálakból szőtte meg azután Szent Imre első életírója, a történelem fogyatékosságát kiegészítő s egyben takaró leplet: a herceg életének legendás történetét. Ezek mellett a legendák mellett tehát nem szabad szó nélkül elmennünk. A történetírók legtöbbje azért nem tulajdonít ezeknek a feljegyzéseknek történeti értéket, mert kétségbevonja a csodák történhetőségét. Ezek pedig valósággal „hemzsegnek“ a csodás elemtől. A hivő léleknek azonban, aki hiszi és tudja, hogy akadhatunk oly dolgokra is, amiknek nem leli elégséges okát az emberi elme a természeti okok rendjében, nem szabad ilyen apriorisztikus álláspontra helyezkednie. A csodákat tehát nem vonjuk kétségbe azért, mert csodák, any- nyit azonban meg kell engednünk, hogy a sok díszítő elem között sok az olyan is, melyet csak ép a díszítés kedvéért alkalmazott a legenda írója, vagy esetleg azért, hogy ily módon is fokozza a szent tiszteletét másokban is, mely benne oly lobogva égett. Szent Imre legendájában nem szabad merőben képzeleti alkotást látnunk.1) A jeles Toldy Ferenc is „történeti költészet“ névvel illeti a kor ilynemű írásait, tehát nem zárja ki a való történést sem belőlük. Vargha Damján pedig így ír: „a csodák csak az alapot adták a képzelő erőnek ; a kiszinezés, a megrajzolás lehet alkotott elem.2) A naiv túlzások s jámbor nagyítások miatt azonban nem szabad elvetnünk az egész legendát, aminek mégis csak van valami történeti magva. A legendás életirat keletkezéséből, ennek eddig elmondott 1) Maga az írója sem ilyennek szánta. Hosszú ideig mint Vita Sancti Emerici (esetleg : Henrici ; néhol még ez is hozzájárul : Ducis, filii Regis Stephani) szerepelt s csak a későbbi nemzedék látta el — valószínűleg a benne előforduló csodák miatt — az értékét sokban csökkentő, ma már közkeletű Szent Imre legendája címmel. A kiváló szerző tehát életrajzot akart írni s nem legendát! 2) Vargha Damján dr. : Szent Imre egyénisége az irodalomban. Religio. 1907. 596 o.
