1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

A JÉZUS SZÍVE TISZTELET. PROHÁSZKÁNÁL.

153

Jézus Szívén a lángok uralkodnak... Aki szeret, aki kér,... engesztel, . . aki áldozatot hoz, annak örömtől repes a szíve. Nem szeret az igazán, ki nem örömmel hozza meg áldozatait. A Jézus Szíve felé vezeklő útnak a muzsikája csupa pezsdülő öröm, ének, boldogság. . . Aki örül, az erőt érez magában, „mert az öröm, erő. . . Örülni annyi, mint az élet erejét érezni. Szomorkodni annyi, mint gyöngülni.“ (Elmélkedések az Evangéliumról. 7. k. 118. o.) „Az öröm emelő, telítő és lendítő érzés ; az erő, a jólét, az egészség, az egyensúly érzete. Az öröm valami felülkerekedő s az egész embert győzelmi fölénynyel eltöltő érzés. , . Öröm, az élet és lendület fölcsapó hulláma.“ (Soliloquia. 1924. máj. 1.) „Öröm nélkül mozdulni sem lehet. Öröm dobbantja meg hevesebben szívünket, az képezi az élet energiáját. Örömtől lüktet hevesebben vérünk. Megújul életünk s érzésünk. Aki örül, az szárnyal ; ha örül, tud nélkülözni, mindenen felülemelkedni. Míg ellenben, ha szomorú és kedvetlen, nincs sem energiája, sem élete, sem munkakedve, alá van vetve sok bántó befolyásnak, melyek szárnyát szegik. (Élet Igéi. 18. k. 75. o.) A levert szomorú embernek vagy a teste, vagy a lelke beteg. . . s ha valaki beteg, kúráltatja magát. . . Kiül a napsugár elé s úgy szívja magába az éltető erőt. Jézus a lehangolt, rosszkedélyű ember orvosa, „napsugara“. Az öröm fonása Jézus Szíve. Ez érthető is. Az Isteni Szív a legtökéletesebb harmónia. . . Benne mindent az Istenség jár át, benne végtelen boldogság honol. „Öröme az Istennel való lényeges egyesülésből, a Szentlélek kenetéből, a lélek teltségé- ből, erejéből, pompájából árad.“ (É. V. F. 330.) A Szentlélek benne lakott Megváltónk Szívében s egyre azt lángolja felénk: ahol Isten van, ott öröm is van.

Prohászka részvéttel kezelte az embereket, mert tudta, hogy a mostoha életkörülmények elég alkalmat nyújtanak az örömtelenségre. „Miért nem tudnak az emberek örülni ? Mert nincs bennük harmónia ! És miért nincs bennük harmónia ? Mert fel van dúlva szívük ! Gond és bűn, az nyúl bele az emberi szív húrjai közé és ettől az érintéstől a húrok felpattannak. Nem tudnak örülni, mert nem tudnak nagylelkűen hinni“. (Élet Igéi. 17. k. 215. o.) Sürgeti az örömös életet, a dia-