1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

154

JUBILEUM] EMLÉKKÖNYV.

dalmas világnézetet. Lelkesedéssel tenni a legszürkébbnek látszó hétköznapi munkát. Szent legyen a szándék, józan az értékelés. Nem tesz helyesen, aki agyon akarja nyomni a lelkek S csak az jár jó úton, aki nem lát ellentétet a lélek tiszta öröme és a kegyelem között, mert az „öröm úgy hat a lélekre, mint valami erősítő fürdő. Ha vidámság tölti be szívünket, ha a belső örvendezés hulláma hordoz, ha lelkünk énekel, akkor nem érzünk terhet“ ... (Elő Vizek forrása. 324. o.) Az élet utait mécsesünkkel, hitünkkel kell végigjárnunk, de ennek az „életlámpának“ az öröm az olaja. „Ha az olaj kifogy, még izzik a bél, de már nem világít. Az örömtelen lélek fölemészti magát, rossz kedvet, ingerlékenységet, szomorúságot áraszt, senkinek sem világít.“ (É. V. F. 322. o.) Megadja a módot is, hogyan küzdhetünk e hangulathullámzás ellen. „Nyissuk ki minden reggel a lelkünket, lélekzetszomjas ajkunkat a krisztusi fénylő hegyormok felé és űzzünk el minden bosszantó gondolatot, minden kedvtelenséget, bátortalanságot, minden fáradt, elnyomott állapotot a lelkűnkből, mit ahogy naponta szobánkat is kiszellőztetjük,“ (É. V. F. 322. o.) Aki mélyen tud nézni, az egyre jobban látja, hogy a rossz, a kín, a szenvedés, halál szolgahatalmak itt a földön. . . Ezeket föl kell használni a harmonikus egyéniség kialakításához. „A gyötrődés, a nyomorgás nem cél, . . a gátak, a fékek, a tilalmak nem önmagukért kellenek; a szenvedés nem a vergődésért van, melyen átvonszol, hanem a diadalért, mellyel a lélekerő leigázza.“ (É. V. F. 354. o.)

Krisztus szent „örömtestamentumát“ akarta reánk hagyni s ezzel egészen különös tervei voltak. Ugyanazt az örömöt akarja nekünk adni, mely szentséges Szívét születésének pillanata óta eltöltötte. (É.V.F. 320. o.) Jézus Szíve nem az önemésztő bús életre adott nekünk példát, hiszen az Evangélium, melyen ugyancsak megérezni az isteni Szív lüktetését, nagyon sok örömet beszél el Jézus életéből. És „az Úr azt akarta, hogy szívbéli örömének érütése egyházában tovább éljen, hogy élete, szeretete, kegyelmei, vigasztalásai az egyház szívében megannyi örömhullámmá változzanak.“ (É.V.F. 320. o.) Ezért imádkozza az Egyház a fehérvasárnap Secretájában : „Suscipe munera, Domine, quaesumus, exsultantis Ecclesiae : et cui eau-