1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

A JÉZUS SZÍVE TISZTELET PROHÁSZKÁNÁL.

143

Szívünk érzi belső világunk hullámzásait, jobban mondva, „mi szeretünk a szívünkkel is.“ (Prohászka.) „A szeretet tágítja a szívet s a léleknek igazi, belső szabadságot ád“. (E. V. F. 279.) Összeszorul, ha fájdalom, bánat éri. — Nyugodtan ver szívünk, ha békét, harmóniát élvezünk; vadul dolgozik, ha ingerültek vagyunk. Úgy a fiziológusok, mint a filozófusok elismerik, hogy a test egy része sincs oly nagy mértékben alávetve a kedélyváltozásoknak, mint a szív. Következik ez abból, hogy a szív a vér malma ... ez hajtja, löki, űzi, szét az agyba. . . Ez csiholja ki a gondolatokat, érzelmeket. . . Jézus Szíve az a meleg műhely, melyben megváltásunk vére piroslott. „Szent Vér, hogy földagadt árja a Szent Szívben, hogy áramlott szét Krisztus ereiben; hogy fűtötte szavait, képzeletét ez a praedestinált anyag, melyhez a legtöbb érdem és kegy kötve volt. . . Maga az a vér az, melyben villogott a szeretet, a legszebb emberi lélek legmélyebb érzése.“ (Soliloquia 1923. júl. 2.) A vér működik a szervezetben. Ez hajtja a gépet, mely közreműködik a lelkiérzéki élet tevékenységeiben. A szív tehát, ez a kiváló fontosságú szerv, joggal megérdemli, hogy az érzelmi élet orgánumának vegyük.

Jézus isteni Szíve először azt a szeretetet szimbolizálja, „mely a Megváltót a földre hozta.“ Az Egyház kezdettől fogva tudatában volt ennek az igazságnak, és az a szándéka, hogy Krisztusban a szeretetreméltó, fölséges emberi ismertesse, szerettesse meg velünk. „A megtestesült Istenben oly pontot választott, mely egészen emberi. Az egészen emberi fölérhető Sziv-nek, Jézus Szívének érzelmeiben, hangulataiban, fájdalmaiban, vágyai,- tulajdonságaiban, erényeiben megismerteti velünk emberségét. Legnemesebb emberség ragyogó képe, lelkesítő alakja azután majd elvezet a végtelen Istenhez“. (Hit és ész. 52—53.) Kellett nekünk ez! „Az ember nem élhetett meg a testbeöltözött Isten nélkül. Kellett, hogy a végtelennek emberarca, szerető tekintete, igés ajka legyen és kellett, hogy a mennyei szeretet emberszívben lüktessen végig egy földi életet“. (É. V. F. 266.) Az Isten emberré lett ; milyen kedves, bensőséges dogmánk ez nekünk. Az Isten emberi alakban jelent meg közöttünk. „Olyan akart lenni, mint mi, hogy mi olyanok