1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
LEVÉLTÁRUNK ÉRTÉKE!. 91 1874-ben megjelent a „Munkálatokéban Séda Ernő az évi elnök műve : A Magyar Egyházirodalmi Isk. története. Az Iskola tiszteletpéldányt küldött Toldy Ferencnek, ki már az Iskola születésénél is ott állott. Igazán szép szavakban fejezi ki háláját az Iskola iránt és elismerését a könyv tartalma fölött : „Láttam én küzdelmek közt megszületni az Iskolát, láttam szegénysége dacára, a hazafi szív alkotó lángjában virágzásnak indulni, a magyar egyházi irodalomban hathatós részt venni e nemes társulatot : és amit, őszintén állítom, kezdet óta — nemcsak remélten, hanem bízva hittem, — örvendezve láttam azt a választott téren egy új szebb kort előkészíteni. Mert csakugyan azt készítette elő azon erők által, melyeket kebelében irodalmunknak nevelt : azon példa által, mely a hazában annyi helyt hasonló egyesületeket támasztott ; és főleg azon nagy serege által a vallás és hazafiság hű papjainak, kiket az, közel félszázad óta népünk közé küldött, mint e kettős szent ige apostolait. Mert, Uraim, ha szembeszökő volt az egyesület sikere az irodalomban s ezáltal érdemessé tette magát nemcsak a vallás, hanem a haza körül is : de nagyobb volt azon zajtalan és folytonosságában kiszámíthatatlan hatás, melyet az életbe lépett buzgó tagjai által, nemzeti irányban gyakorolt e népre, annak jó és nem jó napjaiban egyformán. És ne higyjék Önök, hogy ezt minden gondolkodó hazafi ne tudná : ne higyjék, hogy a nemzet is ne érezné, hogy arra, mi legerősebb alapja ez államnak, a nemzetiség, arra nézve az egyházban hathatós és legbiztosabb szövetségesét bírja : ne higyjék, hogy a kornak világias iránya dacára a nemzet a szövetségesét valaha el fogja ejteni, míg ez a kor elutasíthatatlan követelményeivel magát ellentétbe nem teendi. Egymásra van a kettő utalva : a nemzet, mig magyar akar maradni : az egyház, mig régi erkölcsi és nemzeti hatalmát meg kívánja őrizni. Önök nem fognak az áljósoknak hinni, hanem elfogultság és szenvedély nélkül és bizodaíommal kezetfogva haladni az állammal, azon kettős csillag dicsőítésére, melyet Önök jeligé- jökben ma is úgy, mint egykor, vezéröknek ismernek el. ó ne
