1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
92 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. váltsák fel azt a tisztelt hazafiak soha mással ! E kettős, de csakis e kettős jegyben Önök győzni fognak.“1) Samassa József egri érsek (később bíboros) kedves meglepetéssel veszi az Iskola történetét és Hergenrőther fordított művének neki való ajánlását a köv. lelkes buzdító szavak kíséretében engedi meg : „Igen kedvesen lepett meg azon díszes kiállítású mü, mely részletességével szabad tekintetet nyit a M.E.l. alapításának s fokozatos fejlődésének kiválóbb mozzanataira. Egy zajtalan nyugalommal, de elvonultságában annál biztosabban működő szerény egylet képe tárul fel e könyv lapjain, melyet az ifjúi lelkesülés és férfias kitartás egyaránt díszítenek. S az egylet életben levő alapítói, kik bölcsője felett virrasztottak benső gyönyörrel figyelhetik meg a csöndes fejlődés folyamatát ; mert az általok elszórt magvak kikeltek ; a remények melyeket szívük szent hitében ápoltak, folyton teljesülésbe mennek ... Nem lehet, hogy az Iskola, mely annyi éven át őrizte gondosan az úttörők drága örökségét, mely példát adva gerjesztőleg hatott az ország hasonló intézeteire ; melynek ápoló keblén magyar egyházi tudományosságunk nem egy lelkes munkása pihent, melyet végre hazánk kitűnő fiainak gondos érdeklődése megnemesített, — annyi emlék által szentesített ügyet hűtlenül elhagyja. A M.E.l. tagjai munkálkodni, fáradni fognak mindvégig, hogy majdan azon férfiak díszes soraiba lépve, kik eszmékért áldozni tudnak, a magyar egyház dicsteljes múltja mellé egy gazdagabb, egy szebb jövőt teremtsenek. És midőn szíves ajánlatukat elfogadom, teszem azt azon kívánattal, hogy a legszentebb ügy iránti buzgalmukat soha nyugodni ne engdjék. Mert a nyugalom nem üdíti, hanem elzsibbasztja a szellemet pedig azon karoknak, melyek az egyház és haza épületén dolgozni akarnak elzsibbadniok nem illik, nem szabad !2) Zichy Ferenc gróf, udvari főajtónálló a következő szép levélben köszöni meg a „Munkálatok“ díszpéldányát és fejezi ki dícséretét az Iskola működése felett : „Mélyen tisztelt Elnök Úr és kedves kollegáim ! Azon-1) Lt. 1871/5, 2. ■ -) Lt. 1783/4, 24.
