1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
A diakonátus dogmatika eszméje
A DIAKONÁTUS DOGMATIKAI ESZMÉJE. 85, Egyháznak a diakonátus fokán megálló levitái, ez a föladatkor a diakonátussal kapcsolatban elvesztette időszerűségét és jelentőségét. Vitán fölül áll, hogy ezekkel az ügyekkel a papságnak kell törődnie, még pedig teljes odaadással. E tekintetben a történeti helyzet majdnem odasodor, ahová jutott az Egyház az omladozó római birodalom végső szakaiban, mikor a püspök, pl. egy Szent Ágoston is, híveinek nemcsak lelkipásztora volt, hanem történelmi kénytelenségből egyben bírája, szegénygondozója, gazdasági irányítója, politikai képviselője és főispánja. S ne felejtsük, a diakonátus jegyét az áldozópapi és püspöki jelleg nem szünteti meg : ha tehát a pap vagy püspök ezekben a világi vonatkozású ügyekben fárad, azt a diákonusi küldetés és természetíölötti meghatalmazás erejében teszi az Act. 6, 1—6. tanúsága szerint. De mennyi bölcseség, türelem, önfegyelmezés emberszeretet kell ahhoz, hogy a tömegek önzése, fegyelmet- lensége, alantjáró lelkülete, kíméletlensége, követelődzése végleg el ne keserítse és lelki erejét föl ne eméssze. Mennyi elvhűség, hit, természetfölötti leleményesség kell ahhoz, hogy ezekkel a sokszor épen nem szent emberekkel szemben és ezekben az akárhányszor épen nem szent ügyekben sértetlenül megóvja az evangélium elveit és az Úr Krisztus akaratát. Talán nincs még egy hivatás Isten országában, melyhez annyira kellene a Szentlélek ajándékainak bősége, amelyeknek ez a dogmatikai eszméje és tartalma: a lélek a legmagasabb mértékben fogékonnyá válik az iránt, hogy a természetfölötti szempontok és indítékok szabják meg gondolkodását és tevékenységét, és különösen finom érzéket adnak az iránt, hogy a konkrét helyzeteket mikép lehet Isten elgondolása szerint megoldani. Egy Páli Szent Vince vagy Boldog Parzhami Konrád élete e tekintetben bőséges és tanulságos illusztrációkkal szolgál. — A teljes elvhűség, az objektív nagy föladatok iránti föl- tétlen odaadás egyfelől, az egyéni buzgóság és leleményesség másfelől csak abban a régiókban hajlíthatok eleven egységbe egy lélekben, ahol akadálytalanul érvényesül az örök Atyasá- got és Bölcseséget egybekapcsoló fogyhatatlanúl leleményes, örök Szeretet, la divina Potestate, la somma Sapienza e 1 primo Amore. Nem véletlen, hogy a diakonátus szentségi formája
