1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
A diakonátus dogmatika eszméje
82* JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV Krisztusnak oldalán az örökkévalóságba nyílik. Ö ennek következtében nem érezheti magát déraciné-nek, akármilyen társadalmi rétegből jön, s hivatásában nem járhat proletár kiéhezett- séggel és ressentiment-al. Napoleon a piramisok lábánál azzal öntött lelket küzdő katonáiba, hogy négyezer esztendő néz le rájuk és harcaikra. Arasznyi idő ez ahhoz képest, mely a diá- konus személyére és munkájára tekint le, sőt áldásként száll le. 0 az emberek kicsinyessége és hivatásának sokszor nyomasztó gondjai közt azzal a bensőséggel és azzal a nyugodt és nyugtató önérzettel jár, hogy a legősibb vér kering ereiben és a legelőkelőbb hagyományok dicsősége, felelősége és föladatai feszülnek keblében. A leggyökeresebb orvosság ez a parvenü és szolga lelkűiét minden kísértésével szemben. 3. Forma. — Ha a diakonátus anyaga a kézkiterjesztés, akkor formája nyilván a kisérő szó : Accipe Spiritum Sanctum ad robur et ad resistendum diabolo et tentationibus eius. Általános szentségtani meggondolás értelmében a formában kifejezésre jutnak a szentség hatásai ; 8 itt a formát főként ebből a szempontból nézzük. A diakónus-szentelés ennek értelmében elsősorban és gyökeresen Szentlélek-közlés annak a fölséges átadás-folyamainak szellemében, melyet a jakobita-maronita szertartás juttat kifejezésre. Isten az ő Lelkét leheli bele az ifjú levitába, hogy az legyen az ő jutalma, s egyben lelkesítője és sugalmazója (Spiritus animans et inspirans). Ez dogmatikailag minden esetre jelent megszentelő kegyelmet, még pedig minthogy az egyházirend élők szentsége, ú. n. második kegyelmet, vagyis a kegyelemben való gyarapodást. Rendjén is van, hogy aki élethivatásává tette Isten országának gyarapítását, az győzze lélekkel és szentséggel. A diékonusi Szentlélek-közlésnek egész dogmatikai tartalma és lelkiéleti jelentősége azonban csak akkor tűnik ki, ha észbevesszük, hogy jegy-adó szentség, és hogy a jegy voltaké- pen Szentlélekkel való megpecsételés. (Az Ige szolgálatában 308. lap). Ez a tény ugyanis arra vall, hogy a diakonátus jegye is, külön szentségi kegyelme is (gratia sacramentalis) az ifjú lelkét sajátos vonatkozásba hozza a Szentlélek Úristenneí.
