1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
A diakonátus dogmatika eszméje
72' JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV teremtő szó az, mely a lélek pogány sötétségébe belekiáltja: Legyen keresztség («fifcrcujiôç) Es amilyen világfordulat volt az élet számára a nagy törvény és fölhívás : Növekedjetek és sokasodjatok, épolyan alapvető jelentőségű lelt a természetíölötti élet számára a meghagyás: Legyen egyházirend és legyen — diakonátus. Ennek t. i. ez az értelme : Növekedjék és sokasodjék a Krisztus titokzatos teste a krisztusi papságnak titokzatos, természetíölötti atyasága útján. A diakonátus tehát egy új élet kapuja, új napnak hajnala. S ez az a lelkűiét, mellyel elébe kell menni a diakonátusnak és mellyel a szentelő püspöktől vissza kell térni az életbe. A husvét hajnalának, a bűnön és enyészeten diadalmaskodó föltámadásnak lelkülete, az Exultet hangulata ez, melyet a diákonus beleénekel a nagyszombati éjszakába : qui me non meis meritis intra levitarum numerum dignatus est aggregare, luminis sui claritatem infundens, cerei huius laudem implere perficiat ! Tisztában van vele, hogy nem tulajdon érdeme, hanem Isten kegyelmi kiválasztása bízta reá az édes nagy föladatot: cerei huius laudem implere. A szűzies fiatalság áhítatával, odaadásával és nagyratörésével kell tehát énekelnie az új életnek ezt a dalát. Ennek a lelkűidnek nem szabad fakulnia sem a kor haladtával, sem az élettapasztalat gyarapodtával, sem a nehézségek növekedésével. Hisz örök hivatása marad ebbe a csüg- geteg, tapogatódzó, nyirkos világba belekiáltani a húsvéti reményt és teljessé tenni a husvét áldott világosságának, az örök élet hajnalcsillagának dicséretét — luciferi illius, qui nescit occasum. A diákonusnak egész élete egy fölséges Exultet-éneklés. 2. Ha pedig kérdésbe tesszük : mi az az új világ, melybe belelép a diákonus, elég arra eszmélnünk, hogy a diákonátus az egyházirendnek első foka ; tehát szentségi jegyet, charactert nyom a lélekbe. Scheeben szerint ugyanis a szentségi jegy csirában magábanfoglalja a jegyadó szentségnek egész dogmatikai tartalmát. Tehát jó nyomon járunk, ha a diakonátus dogmatikai eszméjét a diákonusi jegy tartalmában keressük. A szentségi jegy igazában nem más, mint a léleknek komoly, végleges természetfölötti lefoglalása (lásd Az Ige szolgálatában 329—362. lap). Általa Isten lefoglalja a lelket Krisztus
