1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
A diakonátus dogmatika eszméje
A D1AK0NÁTUS DOGMATIKA] ESZMÉJE. 71* diakonátus is részesek volnának a szentségi jellegben, azt XIV. Benedek óta a theologusok túlnyomó többsége joggal tagadja; a különvéleményeikről híres Durandus és Caietanus nézete pedig szembentalálja magát nagyon is világos dogmatikai tényekkel. Csak a három legszembetűnőbbre utalok : a) Már Antiochiai Szent Ignác legalább ötízben szól a diákonusokról, és mindig egy sorban említi őket a püspökkel és áldozópapokkal; pl. „Mindnyájan azonkép tiszteljék a diá- konusokat mint a Jézus Krisztust, miként a püspököt is mint az Atya képviselőjét, az áldozópapokat pedig mint az Isten szenátusát és az apostolok tanácsát“ (Trail. 3). Ezt nem tehetné, ha nem volna meggyőződve, hogy a valóságban is egy értéksorba tartoznak. Már pedig az iránt soha sem volt kétség, hogy a püspökség és papság hierarchiai rend, és legalább a papság szentség jellegű. Tehát ugyanezt látja Ignác a püspökségben is. b) Act. 6, 1—6-ban olvassuk, hogy az első hét apostoli segéd avatása kézkiterjesztéssel (yzipno'Áoc) történt, és hogy ennek nyomában elteltek bölcseséggel és Szentlélekkel. Az Act. és Szent Pál pásztorlevelei az iránt nem hagynak kétséget, hogy a kézföltevés és kiterjesztés kegyelem-közlő jel : tehát jó nyomon jár a 4. század óta az egyöntetű hagyomány, mikor az Act. 6-ban az első diákonus-szentelés okmányát látja. c) A diákonus-szentelő püspök a kézkiterjesztéskor azt mondja : Accipe Spiritum Sanctum ad robur et ad resistendum diabolo et tentationibus eius. A Tridentinum pedig arra tanít, hogy az egyházirend föladásában a püspöknek ez a szava : Vedd a Szentielket, nem üres szó, hanem valóságot mond (23. c. 4). Tehát a diákonus-avató szertartás Szentleiket ád, vagyis szentség jellegű szertartás. Az egyházirend jelöltje a diakonátussal új világba lép. Mert egészen új világ, új erőkkel, föladatokkal, reményekkel és törvényekkel nyílik meg a szentségekben. Hét isteni teremtő szó adott létet a látható kozmosznak ; hét új teremtő szó, a hét szentség-alkotó krisztusi szó alapozta meg a láthatatlan, természetfölötti kozmoszt. Amilyen hatalmas szó volt az, mely belekiáltotta a sötétségbe : Legyen világosság, épolyan világosság
