1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

A diakonátus dogmatika eszméje

70*

JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV.

A diakonátus dogmatikai eszméje.

Két elmélkedés diakonátusra készülők számára.

Irta

Dr. Schütz Antal, piarista, Pázmány-egyetemi r. tanár.

A diakonátus föladása előtt a szentelő püspök ezzel a fölhívással fordul a jelöltekhez : Provehendi, filii dilectissimi, ad leviticum ordinem, cogitate magnopere, ad quantum gradum Ecclesiae ascenditis. Ha bármilyen jelentős életíordulónál komolyan számba akarjuk venni, milyen méltóság, illetve felelőség vár ránk az Isten országában, a legbiztosabb és egyben a legtermékenyebb eljárás, ha a hitnek, mint theologusok a hittudománynak, a fides quaerens intellectum-nak szemével nézzük azt a méltóságot, és nem zárkózunk el ama következtetések elől, melyeket a dogmatikai igazságok a lelkiélet számára nyitnak.

I.

1. A dogmatika tanítása szerint a diakonátus az első hierarchiai rend és az első szentség jellegű rend.

Az első hierarchiai rend. A Tridentinum beszéde világos : Si quis dixerit in Ecclesia catholica non esse hierarchiám divina ordinatione institutam, quae constat ex episcopis, presbyteris et ministris, a. s. (23, c. 6). A hierarchiai rendek adják azt a szent hatalmat — szent eredetű, szent ügynek szóló és szent lelkű- lettel kezelendő hatalmat, mellyel az Isten országát kormányozni kell. A dogmát az ekléziologia igazolja (lásd Dogmatika II. 149—165. lap); a benső spekulativ megokolást meg nem lesz nehéz kiolvasni a következő fejtegetésekből.

Hogy a diakonátus az első szentség jellegű rend, azt a 12.—16. századi theologusok közül sokan kétfelől is kétségbe vonták. Hol a kisebb rendek kiszolgáltatását is szentségnek minősítették — s ez volt a többség véleménye ; hol pedig a dia- konátust is kizárták az egyházirend szentségi jellegéből, mint Durandus és Caietanus. De hogy a kisebb rendek és a szub-