1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Az eucharisztikus kultusz fejlődése
AZ EUCHARISZTIKUS KULTUSZ FEJLŐDÉSE. 33* az elején is és a végén is áldást adnak a Szentséggel. Hogy csakugyan az élet, az eucharisztikus kultusz fejlődése mindjobban tágít a rubrikák merevségén, bizonyítja a Krisztus király diadalútja a Dunán a budapesti Szent Imre ünnepségek alkalmával, amikor maga a pápa legátusa az országház előtt a Szentséggel áldást adott. Miként említettem az Oltáriszentség kitétele újabb keletű. A kitétel helye gyanánt a rubrikák „trónust“ említenek minden közelebbi meghatározás nélkül. Az egyházi építkezésben még mindig nem alakult ki ennek a kitételi trónusnak a szerkezete. A legtöbb helyen az Oltáriszentséget a tabernaculum tetejére teszik ki, ami így egyszerűen trónusnak nem mondható.Sokkal helyesebb, ha a tabernaculum felett ennek mintegy második nyitott tabernaculuma van azzal a trónussal, amely a rubrikák szerint négy oszlopon nyugvó baldachin, előtte térdelő kerubok- kal, vagy pedig, ha az máskép nem lehetséges, kitétel előtt a tabernaculum tetejére helyeznek egy oszlopokon nyugvó meny- nyezetet, amely a trónusnak felel meg. Ezt azonban a kitétel után el kell vinni a tabernaculum tetejéről. Másutt ezt a trónust a tabernaculum felett az oltárkeretnek a magaslatán helyezik el, miként Budapesten az Örökimádás-templomban látható, A szentségi áldásnak a liturgiájához tartozik a rubrikáknak azon előírása is, hogy a monstrantiában kitett Oltáriszent- séggel pluvialéban kell áldást adni, amint minden szentségi körmenetet is pluvialéban kell tartani. Ezt az előírást a rítusok kongregációja oly szigorúnak tartja, hogy olyan helyen, ahol a templom szegénysége miatt nincs pluvialé, nem engedi meg a szentségi körmenetet, még Űrnapján sem. Sőt egyes országokban, legalább is a káptalan tagjai mind pluviáléban vesznek részt az Úrnapi körmeneten. Innét van az, hogy Spanyolország nagy katedrálisaiban 30-40 fehér pluvialé is található. A hívek áhítata azonban újabb időben a tabernaculumba zárt Oltáriszentségre is irányul. Ez az áhítat teremtette meg, vagy hozta létre a szentséglátogatásnak kegyelemteljes ájtatosságát, amelyet már a XVI. század óta buzgó apácák és szerzetesek gyakorolnak, napjainkban pedig az egész keresztény hivő világ kedvelt ájtatossága lett. A keresztény híveknek ez a lelki3
