1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Az eucharisztikus kultusz fejlődése
32* JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. minden hónap első vasárnapján van szentsége? mise, másutt talán többször is. Mégpedig kezdetben nem merték gyakran az osfensoriumot kitenni és így szokásba jött a ciborium kitétele, ami teljesen rubrikaellenes. Sok helyen pedig nálunk is, kated- rálisokban is, szokásba jött, hogy mindennap kora reggel egy szentséges misét mondottak vagy mondanak most is kitett ciborium mellett. Az egyházi törvény ugyanis csakis az osten- sorium kitételét ismeri el és ez az expositio publica. Az expositio privata alatt értjük, hogy a tabernaculum ajtaját, amelyben a ciboriumot őrzik, kinyitják és így a kinyitott tabernaculum előtt végeznek valami ájtatosságot, amely ájtatosság végén meg van engedve, hogy a ciboriummal is áldást adjanak. A nagyobb ünnepélyeken azonban szokásba jött az ostensorium kitétele a mise elején és ez nálunk a legtöbb egyházmegyében havonkint egyszer történik. A szentségkitételnek valamint a szentséges körmenetnek is egyik jelentős mozzanata az áldás a szentséggel. Ezt illetőleg a rómaitól és a rubrikáktól nagyon eltérő szokások vannak nemcsak nálunk, hanem Németországban és talán más országokban is. A rubrika ugyanis azt írja elő, hogy minden egyes szentségi körmenetnél vagy szentségkitételnél csak egyszer adas- sék áldás a Szentséggel mégpedig a kitétel végén vagy körmenet végén. Így Rómában is a negyven órai szentségimádás alkalmával csak egyszer adnak áldást harmadik napon, a szentségimádás végén. Ezzel teljesen ellentétben áll a Magyarországon és Németországban divó úrnapi körmenet, amelyeken a négy felállított oltárnál és visszatérve a templomba a főoltárnál is áldást adnak úgy, hogy egy ugyanazon körmeneten ötször adnak áldást a szentséggel, holott a római rubrika szerint csak egyszer szabadna áldást adni, ahogy Itáliában magam isláttam. A szentséges misékben is, vagy a kitett Oltáriszentség előtti ájtatosságoknál is a rubrikák szerint csak egyszer volna szabad áldást adni, mig nálunk a szentséges misékben, mielőtt az Oltáriszentséget a trónusra tennék, áldást adnak és a mise végén ismét áldást adnak, mielőtt az Oltáriszentséget a tabernakulumba helyeznék. Hasonlóképen történik sok vidéken más szentségi ájtatosságnál is, hogy
