1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Az eucharisztikus kultusz fejlődése

26’

JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV.

szentatyák irataiban sem találunk erre nézve semmi vonatkozást, úgy) Szent Benedek regulájában arról egy szó említés se tétetik, hogy a szerzetesek szentséglátogatást végezzenek. {A kora középkor misztikusainál és nagy theologusainál sem találunk erre semmi vonatkozást.) A kora középkorban arról nagyon sokat írnak, hogy a megfeszített Üdvözítő keresztje előtt imádkoztak és ezeket az imákat még csodás jelenségek is kisérték. így szent Bernât legendájában olvassuk, hogy egy alkalommal az Üdvözítő lehajolt hozzá a keresztről és átölelte, vagy miként Aquinói Szent Tamás életében olvassuk, hogy midőn a kereszt előtt imádkozott, az Üdvözítő a keresztről megszólalt mondván : „Bene de me scripsisti Toma, quam mercedem habebis.“ Erre ő felelte : „Non aliam nisi te Domine“. Szent Peregrinus is fekélyes lábával nem az Oltáriszentség, hanem a kereszt elé térdelt s a keresztről lehajoló Krisztus gyógyította meg őt.

Számos hasonló példát hozhatnánk fel a középkori legendákból. Mindig a keresztnél kerestek vigaszt, bátorítást, gyógyulást és nem a szentségházban őrzött Oltáriszentségnél.

Hasonlóképen feltűnő, hogy az őskereszténység atyái, valamint a középkor misztikus írói nagy melegséggel és szeretettel beszélnek a szentmiséről és a szentáldozásról, de a templomokban őrzött Oltáriszentségről nem szóljak ; még szent Bernât, szent Brigitta, szent Bonaventúra sem. Ott van a középkor misztikájának legszebb gyöngye „A Krisztus követése“ az „Imitatio Christi“, amely oly nagy bensőséggel ír a szentáldozásról, de egy szóval sem emlékezik meg a szentséglátogatásról, a szentségimádásról. Aquinói Szent Tamás is, aki az úrnapi officiumnak volt a szerzője és az úrnapi misének fenséges sequentiáját („Lauda Sion Salvatorem“) készítette, amelyben az Oltáriszentség különböző vonatkozásait domborítja ki, csak a szentmiséről és szentáldozásról emlékezik meg, de arról nem, hogy az Úr Jézus az Oltáriszentségben közöttünk lakozik.

A XIII. század vége felé kezdődik a közöttünk lakozó Eucharistia kultusza is. Ennek bizonyítéka az öröklámpa, amelyet a XIII. század vége felé kezdenek elhelyezni a tabernaculum előtt, amely ezidőben már sok helyen az oltárra ke