1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

A magyar kommun védőszárnyai alatt

A MAGYAR KOMMUN VÉDŐSZÁRNYAI ALATT.

127*

szedtük a szép csomóbakötött sárga leveleket, hogy talán hírmondó sem maradt belőlük. A végén azután igazi sajnálattal állapítottuk meg, hogy éppen a legnagyobb fazékkal megáldott borsmonostori papnak nem jutott a tarisznya tartalmából. Sajnálkoztunk fölötte, de a mi Maurer barátunk jólélekkel leintett minket, mondván.

— Sebaj, gyerekek, annak örülök, hogy nektek jutott. Közbe, remélem, csak adtok majd egy-két pipával?

És attól a naptól fogva állandó vámszedőnk volt. Hozta a pipáját és hol egyikkel, hol meg egy másikkal töltette meg. Legtöbben szidták már tömésközben, de ő csak nevetett hozzá és azzal vígasztalt minket :

— Ügy kell nektek, miért voltatok olyan telhetetlenek, hogy nekem fialevelet sem juttattatok vétel alkalmával ? Lássátok, ez most az Isten büntetése : én most ingyen pipálhatok.

És húzta is a teli fazekát rendesen, hogy majd abba bódult bele. Hanem rövidesen megtaláltuk a módját, amivel az elfogyasztott sok ingyendohányunkat visszavásárolhattuk tőle.

Vagy két hétig élveztük már a kommun jóságos vendégszeretetét, amely azonban falat kenyeret sem juttatott, mert úgy kellett minden ebédünket és vacsoránkat saját rezsiben kiteremtenünk, mikor a mi Maurer Guido barátunk levelet kapót hazulról, mely kivételesen nagyon jó kedvre hangolta.

— Adjatok hamar egy pipa dohányt — tört ki lelkes gesztussal, alighogy az episztolát végigbetűzte.

— Mi baj, drágám ? — tudakoltam én.

— Mi volna ? Jó hírt kaptam hazulról : a nővérem azt írja, hogy tíz nappal ezelőtt két emsém megmalacozott és képzeljétek el, egy-egy netto tizennégyet vetett, szóval a télre huszonnyolc süldőm lesz. Mit szóltok hozzá?

— Csak annyit, hogy bolond az az emse, amelyik neked egyszerre tizennégy malaccal kedveskedik — jegyeztem meg én és utána rögtön azzal folytattam — volna egy jó ideám, Guido.

— No ? — kíváncsiskodott ő.

— Hozass be nekünk kettőt abból a nagy istenáldásból,