P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Ember és az élet

87

emelkedik a csillagok fényes magaslataira. A ke- resztség által a legjelentéktelenebb ember is nagy boldogságot szerezhet magának, a legnyomorúságosabb emberi élet is fenséges jelentőséget, igazi élettartalmat nyer és valóban megvalósíthatja azt az életcélt, amelyet Strassner M. zengzetes verse fejez ki :

Élni annyi : törni egyre Igazságért föl, keményen S nem fáradó komoly harcban Győzni jól a kedves Én-en.

Élni annyi : maga sorsát Erős karral megcsinálni ;

Felnyúlni a csillagokhoz S a világgal szembeszállni.

Élni annyi : harc- s viharban Megállani nyugodt szívvel,

Nem csüggedve fájdalomban,

Meg nem ingó erős hittel.

Szeretetet tele kézzel Adni, szórni, sohse kérni S az eszmékért szent csatában Meghalni — annyit tesz : élni.

Életeszmény.

Eszményekbe nem lehet beleharapni és még senkisem lakott jól e szellemi légnemű táplálékkal, így gúnyolódnak az anyagias gondolkozású emberek az eszményies gondolkozásmódnak kevéssé tápláló ábrándjairól. Pedig hiába! A legdurvább mammonista bálványozás is szégyenli saját mezítelenségét és szemérmetesen takarózik az eszmé-