P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Ember és az élet
83 hogy teljes öntudattal vonszolja végig az élet vér- tanuságát semmiért, épen semmiért. Aki az életet másként látja, vagy süket, vagy tompa érzékű. Nem hatolt-e fületekbe még sohasem az a borzasztó, zagyva panasz-siránkozás, amelyet a természet és az emberiség éles fájdalommal jajgatott el, hogy szitkozódva és átkozódva fakadjon ki az élet és világ értelme ellen? Nem halljátok, hogy a természet erején keresztül mindenütt könnyek futnak, ameddig csak a néma csillagok világítanak ? Süketek vagytok? Nem halljátok a visítását és vergődését, az eltaposottak, a szerencsétlenek jajveszékelését és átkozódását, a szenvedők nyögését és sóhajtását, az egész emberiség halálhörgését ? És talán még boldogok vagytok, hogy szemetekkel láthatjátok az életet, ezt a végtelen, iszonyú vértanú- jelenetekben bővelkedő rettenetes filmet ? Mindenütt megkínzott, szegény emberek, akiket az ínség és csalódás súlya tört le, akik az igazságtalanság, az erőszak és a bűn zsarnoksága alatt nyögnek. Ha egy-egy szerencsefi a vak véletlen folytán megmenekül is a pokolnak legiszonyúbb kínjától, még akkor is sok kis ördög sanyargatja sokféle betegséggel szerencsétlen testét, gondolkodó elméjét megoldhatatlan rejtélyekkel gyötri és vérző szí' vébe a legmérgesebb töviseket szurdalja ... És ez a hosszú mártíromság semmiért, de épen semmiért. Mégis boldog életnek, kellemes életnek nevezik. Szegény bolondok. Inkább akkor egy erélyes, fájdalomnélküli, hirtelen vég! Künn a sötét éjszakában az öngyilkosok revol6*
