P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Ember és az élet

78

a büszke patricius nő megpillantja a kibuggyanó vért, rögtön megbánja hevességét, a rabszolganőt orvoshoz küldte és pompás smaragd gyűrűvel ajándékozza meg, hogy valamiképen jóvátegye igazságtalanságát. A következő vasárnap az értékes gyűrű a templomban a szegények számára gyűjtött adományok között tűnik fel. Ennek olvasásakor a kis felolvasó szemét az öröm és csodálkozás fénye ragyogta be. —- Mediavilla tanár Lujzával a második leányát hivatja, miközben magyarázza: „Látják, mint bocsátja át 22 éves leányom a rövid fényhullámokat, a szivárvány ragyogó színeit s csak a láthatatlan ultraviola rezgéseket veszi fel magába, melyek a szívbe melegséget árasztanak“.

Consuelo, a másik leány lép be. „Fehér, hosz- szúkás arc, fekete haj, szépmetszésű szemek, magas, hajlékony termet; lenge, mint egy tündér.“ Atyja előtte is megismételte kérését és odanyuj- totta neki a könyvet... „Csakhamar észrevettem, hogy a patricius házában felhalmozott kincsek leírása nagy fokban fölkeltette érdeklődését, ügyi hogy az a sok műalkotás, a számos ékszer és a nagy előkelőség mély csodálkozásra ragadta. Amikor ellenben a keresztény rabszolganő s a pogány űrnő közti társalgás jelenetéhez érkezett, hangja egykedvűvé és monotonná változott. Még a barbár büntetés sem tudta megragadni lelkét, ellenben újra felragyog a szeme, midőn a patriciusnő a pompás smaragdgyürüt a rabszolganőnek ajándékozza. Mikor pedig azt olvasta, hogy a gyűrű