P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Ember és az élet
79 a következő vasárnap már a szegények perselyébe került, egy pillanatra, mintha nem értette volna, majd megszakította az olvasást s alig észrevehető jelét adta nemtetszésének „Amint Önök is megfigyelhették“ — mondta az apa, amint már kiment a leány —, „itt olyan természettel van dolgunk, amely egészen elüt az előbbitől. A látható színképnek minden fénylő sugarát felveszi magába, de a hosszabb, meleg sugarakat teljesen átengedi“. A magyarázó, bölcseleti fejtegetései közben Adolfi, a tanár egyetlen fia siet be a szobába, aki ép most végezte el bölcseleti s irodalmi tanulmányait, mégpedig „jeles“ eredménnyel. A most következő hasonló kísérleteknél ő a palota műremekeinek leírását a következő megjegyzéssel kísérte: „A manóba is! Az író egy házba halmoz rakásra mindent, amit csak a római-régiségek kézikönyvében talált“. A sma- ragdgyűrű-jelenet s annak a szegényeknek való ajádékozása egy kis irodalmi dühkifakadásra ingerelte: „Ej, az a végső jelenet a leggyermekesebb s legnevetségesebb, amit csak életemben valaha hallottam“. Mediavilla tanár, ezen lelki fénysugarak átszűrése által a fiában végbement elváltozást „a szórakozási hullámok“ nevén jelöli meg. A tanulmányozás hasonló eredményeit más is megállapíthatja önmagán vagy másokon, hogy belőle a vérmérsékletet, jellemet s a lélek állapotát megismerje. Bizony sokszor kemény próbát kell önbizalmunknak kiállania, mikor komoly nehézségek, belső kísértések és külső küzködések, siker-
