P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Ember és az élet
65 nak egy fényszikrája, amely az Isten ideáit e földön és a másvilágon értelmezi és azok szerint cselekszik ; a teremtés fölötti uralomra hivatott — és mégis csak halvány, ingadozó lidércfény az istentelenség és erkölcsi rothadás mocsara fölött, lealacsonyítva a teremtményeknek Rabszolgájává... Az Isten képére és hasonlatosságára alkotott emberi lélek, amely arra van hivatva, hogy örök értékeket gyűjtsön, mennyei boldogságra jusson, mennyei szépséggel és a szentek erényével töl- tekezzék, — oly gyakran lesz bukott angyallá, gonoszsággal és iszonyú bűnökkel tele démonná, aki önönmagát dönti ideiglenes és örökkévaló kárhozatba ; és mégis Isten irgalmassága még az ilyen cSerencsétlen lelket is képesíti, hogy igazi megtéréssel a legnagyobb szentségre és boldogságra juthasson. Az emberi nagyság és kicsinység sokszor talány- szerűen egyesülnek ugyanazon emberben. Állítólag a nagy Napóleonnak szolgája mondta volna, hogy senkisem nagy az ajtónállója előtt és ez az ítélet igen sok hamis emberi nagyságot mutat be a maga valóságos szegénységében, — de viszont sok megvetett emberi kicsinység Isten előtt fenséges méltóságban jelenhetik meg lelki nagysága és erényei révén. Ha a nagy gondolkodók és költők meg is kísérlik legszellemesebb gondolatszikráikkal bevilágítani és felderíteni az embernek eme rejtélyét, a titokzatos homály mégis megmarad. A rejtélyes honnan és hová, miért és hogyan az emberben és az emberi sorsban csak az Isten örök világosságának látásakor oldható meg. 5
