P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Isten és a lélek
49 Krisztus minden embernek a célja és aki legközelebb ér a célhoz, az van legközelebb az Istenhez. És amennyire gyakoroljuk magunkat a jócselekedetekben és elhagyjuk a tökéletlenségeket, annyira közel jutunk Krisztushoz . . . Amennyi az emberben Krisztus életéből van, annyira van benne Krisztus és minél kevesebb az egyikből, annál több a másikból. Mert ahol Krisztus élete van, ott van Krisztus is és szent Pállal el lehet mondani : „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él én- bennem.1 Minden embernek önmagában Krisztusnak kellene lennie, hogy Istent dicsérje és ne önmagát . . . Csak azt kell néznünk, hogyan járt előttünk Jézus Krisztus ; mily türelmesen hallgatott ellenségei között, mily szelíd volt a gonosz lélek támadásai között, mily alázatos a kigúnyoltatásban, nyomorúságban halálig tartó keserves fájdalmában és szenvedéseiben. És nekünk is ezen az úton kell haladnunk, ha vele együtt az égbe akarunk kerülni.2 A Krisztust hűségesen követni akaró léleknek szeretve és küzködve kell járnia a lelki megvilágosodás meredek útjait és Krisztussal együtt kell az imádságnak és a hősies erényeknek szent hegyére felkapaszkodnia. A lelkiéletnek alapfeltétele, hogy valaki a szóbeli és belső imádságnak szent és isteni művészetét tudja. A jó imádság fönségének, szükségességének, kegyelmi hatásainak kellő ismerete és gya1 Gál. 2, 20. 2 Denifle: Das geistliche Leben. 4
