P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Isten és a lélek
39 el nem alszik“1 „és az ő kínjaiknak füstje fölszáll örökön-örökké.“2 Mennyire elhalványul Dante rémes pokolképe a még rettenetesebb valóság mellett ! Milyen lelkiállapotban mehetett át a „szegény bűnös“ Velencében a „Sóhajok hídján“, mikor a kínzókamrába vitték kivégzésre, ahol a vérbírák szeméből az ítéletnek és a pokolnak rettenetes képe meredt feléje ... ? A középkor jámbor Istenhívői misztikus tekintetükkel a büntetés kínjainak titkát úgy állítják oda, hogy bár mi — modern emberek is láttunk háborút és forradalmat — mégis megborzadunk. Az ítélet napján a pokol befogadja az elkárhozottakat — és bezárul fölöttük. A legelső és legborzasztóbb kínja az, hogy megfoszt Isten látásától. Ez a kín, melyet a veszteség fájdalmának mondunk, lelki szenvedés és felülmúl minden testi kínt. És mert az elkárhozottak Isten dicsőségével ellentétben rendetlen szeretettel fordultak a teremtményekhez, — erre a rendetlen szeretetre örök tűz a felelet.. . Nagy gyötrelmükben jajgatnak és sóhajtoznak, nem mintha megbánták volna bűnüket, — hanem mert az örök kínok rémítik őket. Mindig haldokolnak és sohasem halnak meg. Örök kétségbeesés szállja meg az elkárhozottakat, mert nagyon jól tudják, hogy kínjuknak soha nem lesz vége. Hol vannak, akik eddig oly nyugodtan és kéjesen helyezkedtek el a — mulandókba, az elpuhultságba és a test élvezetébe? Lám, mit használ most ne» Mk. 9, 43. * Jel. k. 14, 11.
