P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Isten és a lélek
38 hozatot — és a sötétség fejedelmét teszi. Azután nézi, melyik a súlyosabb — és a halál borzalmait látja kívánatosabbnak — és biztatja magát: mit nekem ártatlanság, kegyelem, egyház, — félre az éggel, félre Istennel 1 A rövid, bűnös gyönyör kedvesebb nekem Istennél és az örök boldogságnál .. Grünewald festő „Keresztrefeszítés“ című képén jól szemlélteti, hogy a halálos bűn meggyalázó és égbekiáltó kigúnyolása a megváltásnak; a halálos bűn „az Isten Fiát megtapodja és a szövetség vérét — mely által megszenteltetett —, tisztátalannak tartja és a kegyelem lelkét bosszúsággal illeti“1 és „Isten Fiát újra megfeszítik és csúfot űznek belőle.“2 Ott függ a világ megváltója — a keresztrefeszítés minden gyötrelmében vergődve, megszaggatott testtel, megkínzottan, — a kereszt gerendái nyögnek és sóhajtoznak, — meghajolnak és majd kettétörnek az iszonyú fájdalom szörnyű súlya alatt, amely ott függ rajtuk — te irántad való szerétéiből, — lélek! — Te pedig képes volnál újra megfeszíteni... ? De ha a lélek rosszindulatú elvakultságában elutasítja az isteni szeretet és irgalom árját, akkor a büntető isteni igazságosság kénytelen az elátkozott lelket megbüntetni. Nincs az az élénk ecset, mely halvány képét tudná megfesteni az örök kárhozatnak, „hol az ő férgök meg nem hal és tűzök 1 Zsid. 10, 29. » Zsid. 6, 6.
