P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Isten és a lélek
35 Lélekvezetés. Egy lelkiember tette ezt a találó kijelentést : — minden lélek külön püspökség, — elég nagy egy püspöknek. — Hogy az emberi lélek igazi értékét megállapíthassuk, az üdvözültek ismeretével kellene rendelkeznünk; amit emberi ész és szív tud a léleknek egyedül nagy értékéről, — a legteljesebb tökéletességre, Istennel egyesülésre, örök mennyei boldogságra való meghívásáról, — az csak ahhoz a sejtésszerű ismerethez hasonlít, mint ahogy a hozzá nem értő — egy felbecsülhetetlen értékű drágakövet szemlél. Az emberi vágyakozás minden álma, mely a szerencse titkairól, varázsgyűrűkről, tündérpalotákról, rejtelmes kincsekről, csodakertekről, boldog paradicsomról szóló mesékben jut kifejezésre — minden képzeleten felül kielégülést nyer a léleknek örök mennyei boldogságában. Mily balga, szegény és szerencsétlen gondolat a föld látszólagos örömeibe, árnyékjavaiba, képmutató megtiszteltetésébe temetni a földről elkívánkozó lelket. A test miatt megfelejtkezni — a lélekről, — a föld miatt eltaszítani a mennyországot, — a múlandóság miatt elveszteni az örökkévalóságot ! A középkori haláltánc-képek mélyrehatóan fejezik ki azt a gyakran emlegetett, még többször elfelejtett nagy, szent igazságot, hogy minden földi dolog szükségképen múlandó. Hogy hiábavaló minden menekülés, rettegés a halál és örökkévalóság elől, hiába a görcsös ragaszkodás a mu- landókhoz, — a halál mégis eljön. 3*
