P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Isten és a lélek

29

tus követése. Ez a gyakorlati krisztusi élet vezet fel az erkölcsi tökéletesség magaslataira, megszenteli földi létünket, tartalmat és örök értéket ád neki. A keresztség és bérmálás által minden keresztény Christophorus-szá, Krisztus-hordozóvá lesz, aki csak Krisztusnak, a leghatalmasabb és legnemesebb úrnak szolgál, miután látja a világ és pokol tehetetlenségét és koldússágát. De nemcsak vállán hordozza Krisztust, mint szent Kristóf a folyón keresztül vitte a bájos isteni Gyermeket óriás vállán, hanem szívében lakozik Krisztus a vele legbensőségesebben egyesítő szent áldozás után ; Krisztus-hordozóvá kell lennie, mint szent Pálnak, aki így ír: „Már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem. — Testvéreim, kövessetek engem, miként én követem Krisztust.“

De vájjon hogy is állunk ezzel a meggyőződéssel, áldozatos Krisztus-követéssel a mindennapi életbén ? Nem valami fényesen ! Oly sok a névleges keresztény mindenütt. Először is igen sok az anyakönyv-keiesztény. Még akarják a katholikus keresztséget és ha jó hangulatban vannak, mél- tóztatnak elmenni a legkésőbbi és lehető legrövidebb vasárnapi misére, ujjúkkal a szenteltvíztartó felé nyúlnak, áhítatos figyelemmel megnézik a legújabb divatot és az előkelő közönséget, — de egyébként hagyjuk békében őket Isten és az Egyház parancsaival és a komoly, vallásos élet követelményeivel. Az evangéliumot a nem katholikus és egyházellenes újságokból olvassák, tágszívü emberszeretők, kik nagyon is megértik és megbocsát-