P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Isten és a lélek

27

és sírja fölé egyszerű keresztet tétetett ezzel a felírással: „A kereszt — a mi utolsó reményünk.“ És Rosegger Péter nemde szintén visszatért halála előtt Krisztushoz és az Egyházhoz, az Egyház és annak alapítójára szórt csúnya rágalmai után.

Jézus Krisztus nélkül a világ pokol, az élet őrület és szenvedés, a halál kétségbeesés és kárhozat. Ellenben Krisztus „erő a gyengének, szikra a lomhának, világosság a kételkedőnek, a szenvedőnek napsugár, élet a halálban, dicsőség mindeneknek ...“

Jézus Krisztus, Isten fia, világmegváltó, üdvözítő; — még Heine Henriknek, a hitetlen gúnyolódónak is milyen magasztalást kellett rólad zengenie egy világosabb órájában:

Elálmodozva — néztem a Krisztust,

Világ Üdvözítőjét,

Ruhája leomlik hófehéren ;

Jár mint-'egy óriás A földön s tengeren,

Fejével a kék eget éri S kezét áldón kinyújtja Föld és tenger fölé ;

Mellében szív gyanánt Hordozza a napot ;

S a piros napszív kegyelemsugarát S meleg, áldott fénypatakját Lángolva önti fénynek és melegnek Föld és tenger fölé.