P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Isten és a lélek

15

nap nem tudja látni, a föld hordozni, az egész teremtés megérteni... A Sinai hegy megremegett és gőzölgött, mikor Isten leszállt, hogy törvényt adjon. Mit kell akkor a testnek tennie, ha Isten a testre száll le, hogy kegyelmeit közölje vele. Úgy jön, mint atya, mert az ember Istent, a szolga az Urát nem bírná elviselni. Nyissátok hát meg ajkatokat: „Mi atyánk, ki vagy a mennyekben“. Ő maga tanít bennünket így imádkozni, buzdít rá bennünket, megparancsolja nekünk. Azért kövessük testvéreim a kegyelmet, amely hív minket, a szeretetet, amely vonz minket, a gyengédséget, amely édesget; Istent, mint atyánkat fogadja bensőnk, vallja meg lelkünk, hirdesse nyelvünk és minden, ami bennünk van, engedje át magát a kegyelemnek félelem nélkül, mert az, aki bíránkból atyánkká változott át, szerettetni akar és nem rettegtetni.

Mily szoros és bensőséges Isten és a léleknek ezen atyafiságos viszonya, maga az Istenszeretet szó is mutatja, mert hirtelen nem is tudjuk megmondani, melyiket jelenti, azt-e, hogy Isten szereti az ember lelkét, vagy hogy a lélek szereti-e az Istent.

Isten gyermekének hivatunk és azok vagyunk, de csak az égi szentek fogják fel ennek a kegyelmes ténynek nagyságát, díszét, boldogságát és örökös örvendezéssel hálálkodnak érte. Sem a legnagyobb gondolkozók lángszellemének szikrái, a költők misztikus sejtései, sem a művészek ihletései, még a természetfölötti kinyilatkoztatás sem tud nekünk helyes fogalmat nyújtani Isten lényének végte-