P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Isten és a lélek

16 len gazdagságáról, gyenge értelmi erőnkkel, tompa érzékeinkkel Isten titkainak bőségét nem tudjuk fel­fogni ép oly kevéssé, mint ahogy az a bizonyos angyali gyermek tudtára adta szent Ágostonnak, hogy a tengerpart gödröcskéje nem képes a nagy, széles világtengert befogadni. Lelkünk minden hazavágyódása az elveszett paradicsom után — vá­gyakozásunk boldogság, szeretet, szépség, világos­ság után beteljesül; minden álmodozás és elragad­tatott látomás a földön, mint sötét árnyfolt, részlet­ismeret, különkép — messze elmarad a valóság fölött. Valami kis szürkület, gyenge hajnalpír a mi mennyei atyánk birodalmának delelő napfenségé­ből az a néhány szó, ami a Szentírásban van. A biblia titokzatos kifejezéssel az Istent a „vilá­gosság atyjának“ nevezi — egyike a Szentírás azon kimeríthetetlen sorainak, valóságos forrásszó, amely­nek kristályos mélységéből élő víz szökik fel. Ha e szó jelentését meggondoljuk, úgy jelenik meg lelki szemeink előtt, mint egy kápráztató látomássorozat. Fényességek ezer meg ezer sora és változata tűnik fel, mely fényesség ragyogásával és szépségével, eleven erejével, mint tomboló vízesés ömlik végig az egész teremtett világon, aranyos fényesség mely szálaival átjárja a mindenséget és belőle a Te­remtő ragyogó köntösét szövi ; fényesség, mely Isten nagyságának és dicsőségének örök himnu­szát zengi, élő és éltető erő, mely nélkül holt sötét káosz volna minden, ez a fény tárul a lélek szemei elé és bizonyságot tesz az isteni kinyilat­koztatás mindent felülmúló hatalmáról. Istentől jön-

Next

/
Thumbnails
Contents