P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Isten és a lélek

16

len gazdagságáról, gyenge értelmi erőnkkel, tompa érzékeinkkel Isten titkainak bőségét nem tudjuk felfogni ép oly kevéssé, mint ahogy az a bizonyos angyali gyermek tudtára adta szent Ágostonnak, hogy a tengerpart gödröcskéje nem képes a nagy, széles világtengert befogadni. Lelkünk minden hazavágyódása az elveszett paradicsom után — vágyakozásunk boldogság, szeretet, szépség, világosság után beteljesül; minden álmodozás és elragadtatott látomás a földön, mint sötét árnyfolt, részletismeret, különkép — messze elmarad a valóság fölött. Valami kis szürkület, gyenge hajnalpír a mi mennyei atyánk birodalmának delelő napfenségéből az a néhány szó, ami a Szentírásban van.

A biblia titokzatos kifejezéssel az Istent a „világosság atyjának“ nevezi — egyike a Szentírás azon kimeríthetetlen sorainak, valóságos forrásszó, amelynek kristályos mélységéből élő víz szökik fel. Ha e szó jelentését meggondoljuk, úgy jelenik meg lelki szemeink előtt, mint egy kápráztató látomássorozat. Fényességek ezer meg ezer sora és változata tűnik fel, mely fényesség ragyogásával és szépségével, eleven erejével, mint tomboló vízesés ömlik végig az egész teremtett világon, aranyos fényesség mely szálaival átjárja a mindenséget és belőle a Teremtő ragyogó köntösét szövi ; fényesség, mely Isten nagyságának és dicsőségének örök himnuszát zengi, élő és éltető erő, mely nélkül holt sötét káosz volna minden, ez a fény tárul a lélek szemei elé és bizonyságot tesz az isteni kinyilatkoztatás mindent felülmúló hatalmáról. Istentől jön-