P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Isten és a lélek
9 „Az a főkérdés „hogyan“ — minő eszközökkel lehet eredményt elérni. A megelégedés és igénytelenség magasztalása, — az egyéni tehetetlenség leplezése ; nevetséges, céltalan erőlködés arra, hogy ellenkező vágyainkat magunkból kiöljük“. A modern emberiséget az ő hajtóereje, a pénz és élvezet utáni állatias vágy arra ösztönzi, hogy kölcsönösen széttépjék egymást „a legszebb nőért és legízesebb körtéért“. Íme újpogány műveltségünk és túlzott civilizációnk felséges olimpusa! Istentelen és lelketlen világ, amelyet Sudermann Hermann így ír le: A létharc rút gomolyában Egymásnak mind nekivágnak És az élet zord malmában Egymást őrlik a barátok. Párt a párttal : szemben állnak, Egymást marják, egymást falják S az, hogy holttesteken járnak, Mint a séta, csak mulatság. Pazarolva, ócskaságot Milliókért vesz a gazdag. S hogysem áldást osztanának, Régi lomért marakodnak. A féltett Én istenné lett És annyi a prófétája! Azt gáncsolni: szörnyű vétek, Minden, minden azt imádja. Sűrű édes ködben elvész A költő szent igazsága:
