P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Isten és a lélek

10

S őrültséggel tör a művész A dicsőség csarnokába.

Künn az utcán a leányok Hallgatnak a mézes szóra.

Beszennyezni házasságot Mintha édes játék volna.

Újpogány kultúra Isten és lélek nélkül. Magas eszmények helyett borjú-bálványok. A nap után sóvárgás és a lélek szabadsága helyett kéjelgő fetrengés a legpiszkosabb bünmocsárban és becstelen szenvedélyeknek legmélyebb szolgaságában. Örök, belső, szellemi értékek termelése helyett, a babiloni torony romjának, a nevetséges emberi nagyságnak haszontalan építése. És vigyorogva nevetik ki a keresztény hit szerint való életet, gúnyolják és gyűlölik a keresztény erénycsőszök másvilági bolondságát.

És ha találkozik modern lélek, amely magasabb ennél az emberi testbe bujt állati léleknél, amelynek művészi, sőt vallásos-misztikus hajlamai is jelentkeznek, akkor is mi a jelentősége a szenvedőleges, fél buddhista, quietista misztikával tetézett lelkiéletnek? Asszonyos gerjedezés az egész.

A modern lélek virágfüzérrel koszorúzza, illatos olajjal keni be magát és hozzáül az életörömnek gazdagon terített asztalához. A betegségnek még gondolatától is menekül, messze kerüli a nyomor és szükség látását. Borzad a temetőtől, a véletlenül szemei előtt elvonuló halottas menettől. És ha életében nem tudja a keresztet kikerülni, virágokkal kötözi körül, hogy a durva gerendák