P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Isten és a lélek
8 meg, habár a világ egyik modern prófétája hirdette is ... : Jaj, ha egy reggelen mind a harangok Maguktól adnának döbbenve hangot És úgy zokognák, hogy „Meghalt az Isten!“ * Először állna döbbent-szótianul, Aztán sírna, kiáltna, kérne minden, Hogy föltámadjon újra az Úr. Lélek nélkül. Egy modern ember Münchenből, a sör és művészetek városának őrületes zsivajából a hegyek magasztos fölségébe menekült. Bolyongása közben eljutott Salzburg mellett a Mária-plaini búcsújáróhelyre. Egy nagy keresztfán olvasta ezt a missziós jelszót: Mentsd meg lelkedet! Mint egy vészkiáltás sivított feléje ez a szózat, hogy szálljon magába, vissza, hazaszálljon a lelkiismeretébe ez a modern lélektelen ember; de panaszkodva sóhajt föl: „Kinek van még manapság lelke? Kinek van ideje, hogy lelke legyen?“ Mi a modern emberiség? Élő holttest, nemesebb, Istenhez hasonló szellem nélkül. A legjobb esetben magasra kifejlett állati lelke van, kifinomodott ösztönökkel a legmagasabb életélvezetekre és életuralomra. Az amerikai bankárgondolkodás és a párisi iszapfinomság a legnagyobb életbölcseség és életművészet ma a valóságban. Itt Carnegie, az ismert sokszoros milliomos prédikál „a siker evangéliumáról“, a keresztényiden és durva hatalomvágy, pénzvágy amerikai kényszerítő eszközeiről :
