P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Isten és a lélek
3 a számtani igazságból : 2 x 3 = 6, az következnék, hogy a hatodik parancsolatot meg kell tartani, akkor minden alsó és felső számtan annak a bebizonyításán erőlködnék, hogy 2x3 mégsem hat... A legtöbb ember értelmében az Isten megismerése oly fényesen sugárzik, hogy a szándékos hitbeli kételkedés legfeketébb felhőivel sem lehet egészen elsötétíteni ; az istenbizonyító okok a teremtés birodalmában oly világosak és határozottak ; a szív és a lelkiismeret szava oly hangosan kiáltja : van Isten, hogy azt elbölcselkedni, lekáromkodni és kigyalázni nem lehet. Az ember mégis segít magán. A saját ízlése szerint teremt magának Istent. A régi pogányok istenei és istennői gyakran nem voltak egyebek, mint megistenített bűnök; a modern újpogányok egységes mindenistent alkotnak maguknak az ő emberi szívük vágya szerint, a leg- pompázóbb színházi ruhába öltöztetik és imádják ezt az emberistent, — önmagukat. Az én istenem — mondja a monista — nagyon közel van mindig hozzám. Tiszta, havas téli éjszakák csendes csillagragyogásában, — a tavaszi nap hajnalpírjában, a boldogság meleg sugaraiban, amelyek hűséges, szerető szemekből áradnak felém, — Istennek szeme néz rám ! Hallom a hangját, mikor a tenger viharmoraját dörgi és mikor a nap énekeit susogja és a szélvész az erdő sípjait kihúzza és mikor fáradt kolompolás hallatszik a legelőn ... Az én istenem — mondja a monizmus —, az én istenem nagy. Nem fárad el, mikor magános útján jár, amelyet már annyiszor bolyongott át megszám-
