P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Ember és az élet
104 a keresztény vezeklők lemondása és ama „kutya bölcselkedő“ büszke, erőltetett világmegvetése között, akinek a világ bölcse, Sokrates méltán vetette szemére, hogy köpenyegének rongyaiból a hiúság kandikál ki? Mi szebb, egy modern szentnek finom erkölcsi önuralma, aki a rejtekben is a legnagyobb áldozatokat hozza, vagy az újpogány „emberi reklámhős“ viselkedése, aki nevetséges nagyképűséggel az élet küzdelmében kapott sebeit mutogatja ? A keresztény szenteknek már fiatalkorban megnyilvánuló heroizmusa és hősiessége kétségkívül elérhetetlen magaslat, akár a külső és belső harcnak ádáz voltát és hosszú időtartamát nézzük, akár az eszményi gondolkodást és a végső jutalmat tekintjük. Az ó- és újszövetség szentjeinek végtelenül hosszú sorát a pátriárkák és prófétáké az apostolok, vértanuk, hitvallók, szent szüzek és asszonyok küzdelmét, győzelmét és ehhez még a megszámlálhatatlan sok „kis szentnek“ néma hősiességét kellene felsorakoztatnunk. Mily rengeteg harcot és halálos félelmet, mily sok nélkülözést és szenvedést, áldozatot és hősi elszántságot egyesít magában egy hite szerint élő kereszténynek élete, míg csak a küzdelem és bűnbánat hosszú ideje után az örök husvét reggele fel nem virrad ! Ezen a világon és a másvilágon is egy törvény uralkodik : Küzdelem nélkül nincsen győzelem, — tövis nélkül nincsen pálma, — kereszt nélkül nincsen korona, szenvedés nélkül nincs öröm, — halál nélkül nincs feltámadás.
